Putyin skizofrén utitársai

Daniel Greenfield | FrontPage Magazine (A szerző saját blogja: Daniel Greenfield / Sultan Knish blog)

Daniel Greenfield, a Shillman program újságírója, a David Horowitz Szabadság Központ munkatársa. A New York-i szerző írásai fő témáját az iszlám radikalizmus képviseli

A második világháború újraharcolásának bohózata

A hidegháború éveiben kémkedésben és propagandában a KGB kommunisták és balos szimpatizánsok kiterjedt hálózatára támaszkodott. Mint a szocializmus szülőföldje, a Szovjetunió igényt tarthatott a hűségre külföldi baloldaliaktól is, akik valamennyi infrastrukturális projekt iránt lelkesedtek, amelyek az azt építő rabokról való gondoskodást szolgálták.

De még a könnyű ideológiai szolidaritás is tétova volt, még a hidegháború éveiben is. A Molotov-Ribbentrop paktum és az átmeneti háborúellenes vonal, amelyet nyugati kommunisták és más utitársak követeltek, nagyobb megterhelést jelentett a kapcsolatnak, mint a hazai kommunisták válogatott perei és kivégzései. Miután Hruscsov leleplezte Sztálint, lemorzsolódtak a sztálinisták és megmaradtak az apologéták. A Szovjetunió elvesztette a radikális élét, és azokat, akik ezt hiányolták, az ázsiai kommunista rezsimek és harmadik világbeli terroristák felé fordította.
Putyin igyekezett újjáépíteni egy ideológiamentes Szovjetuniót pár megmaradt ideológiai szövetségessel, de mindig kiemelkedően tudta a hátrányait előnnyé fordítani, oly módon, hogy egyetlen mentsvárra összpontosított. Az új orosz propagandahálózat nem a szimpátián, hanem az ellenkezésen nyugszik. Az orosz nacionalistákon kívül nem sokan szimpatizálnának a vágyával, hogy lefaragjon egy darabot Ukrajnából a hatalma megtartásához.

De az országot irányító KGB maradványban megértették, hogy újrafogalmazva az ügyet az EU-ban és NATO-ban megtestesülő nyugati “imperializmus” elleni ellenségességgé, szövetségeseket nyernek, akik egyébként így se, úgy se sokat törődnének az üggyel. Egyik oldalon, a balszél peremén avval érvelnek, hogy az Alkaida terrortámadásai nem mások, mint az iraki ellenállási mozgalom megnyilvánulásai, és a “Globalizáció-ellenesség” ill. a latin-amerikai maoista terroristák hősiességének megszállottjai.
Vegyünk egy rakat szakadár trockista csoportot, adjunk hozzájuk válogatott “háborúellenes” mániákusokat, akik mindig készek “kifelé az USA-val” típusú poszterekkel hadonászni, és kijönnek belőlük egy rezsim hitvédői, amelyet Trockij orgyilkosainak szervezeti nyertesei működtetnek. Elég perverz kombináció, de nem a legperverzebb a választékból.

A másik oldalon Putyin közös ügyet kovácsolt válogatott euroszkeptikusokkal, akik úgy döntöttek, hogy ha az EU a nemzetek szuverenitását támadja bürokráciával és bankokkal, az valahogy igazolja, ha Putyin ugyanezt teszi tankokkal és hadsereggel. Az óceán túloldalán pedig a Ron Paul és Pat Buchanan körüli paleokonzervatív csoportosulás, akiket gyakran tévesen libertáriusoknak tartanak, Putyinnal az oldalán dobta be magát, hogy elhárítsa a ‘neokonzervatív veszélyt’. Nem kétséges, hogy ez a vonzalom segített Moszkvának Edward Snowdent is magához vonzani.

Ha egyenként szemléljük a sakkfigurákat, találhatunk bizonyos logikát abban, hogy ezek a szövetségesek kölcsönös ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt, együttesen viszont egy heterogén masszát képeznek, amelyet a RT [Russian Times] csatorna videoklipjei kötnek össze, amelyeken a meghívott képviselőik – különböző apropókból – bombasztikus hőzöngésekbe bocsátkoznak Amerikával kapcsolatban.

A hidegháború régi sztorija bohózatként ismétli meg magát.

Jogi problémákkal küzdő öregedő mozisztárok – mint Steven Segal és Gerard Depardieu – lófrálnak Moszkvában, mintha atomkémek lennének. Az atomkémek tényleges megfelelői azonban a gyerekes Bradley Manning és Edward Snowden, akik békeaktivistaként tetszelegnek, nagy atom helyett nagy fájlokkal. Meghökkentően abszurd látni a meleg Glenn Greenwaldot, amint elvégzi a piszkos munkát egy olyan rezsimért, amelyik nyíltan homofóbnak tartja magát, de a régi Szovjetunió is legalább olyan kedves volt a melegekhez, mint Szaud-Arábia. Ez persze nem akadályozta meg Guy Burgess-t vagy az úgynevezett Homintern többségét, hogy a kommunistáknak adják hűségüket.
(Ha már itt tartunk, a meleg balosok abban sem találnak kivetnivalót, hogy a Hamasszal vagy Hizballahhal szövetkezzenek.)
Ez rávilágít Putyin propagandájának zavaros abszurditására. Ez egy olyan rezsim, amelyet ex-komcsik működtetnek, és szabad és kapitalista piacként próbálja meg eladni magát a libertáriusoknak, amely legalább annyira szabad, mint a tömeg, és ahol az üzlet folyása folyamatosan a kenő és csúszópénztől függ.
Míg viszont az európai nacionalisták fele úgy védelmezi az akcióit, mint nacionalista választ a NATO és EU agressziójára, miközben Putyin valójában a NATO és EU eurázsiai verzióját próbálja létrehozni. Putyin nem  orosz nacionalista, bár ezt a kártyát elég hatásosan játssza ki otthon. Miközben semmit sem tanulva a rómaiaktól, muzulmánokkal szorítja ki az oroszokat a hadseregtől a városokig.(1)

És aki még mindig a nyugat keresztény megmentőjét látja Putyinban, annak érdemes fontolóra vennie azokat az eurázsianista megjegyzéseit, (2) melyek szerint az orosz ortodox egyház sokkal közelebb áll az iszlámhoz, mint a katolikus. Obamának az iszlám futtatására irányuló kísérletei könnyedén eltörpülnek Putyinéhoz képest, aki a muzulmán klérussal szövetkezve egy végeredményben hiábavaló kísérletbe kezdett, hogy iszlám dzsihádot szítson a politikai és katonai ambíciói támogatására.(3)
Ilyen körülmények között a rendszerét fenntartó propagandahálózat egy tükörteremre hasonlít. Amerika terrorellenes taktikája emberijog – sértésként van kárhoztatva, felhasználva erre a baloldali és libertárius utitársakat, ezek után viszont avval vádolják Amerikát, hogy ő áll az ISIS és az Alkaida mögött.

Amerikát azzal vádolják, hogy drónjaival megsérti a terroristák emberi jogait, egyszersmind azt is a számlájára írják, hogy titokban támogatja a terroristákat.

Ezek nem komoly kritikák, csak a figyelemelterelés tömeghülyítő fegyverei. Obama kormányzása alatt Putyinnak valóban sikerült kárt okoznia az Egyesült Államoknak, de ezt leginkább oly módon tette, hogy elterelte a figyelmet saját tevékenységéről.

A nyugati kommunisták nehezen jöttek rá, hogy a Szovjetuniónak nem volt már többé külpolitikája, hanem inkább csak belpolitikája volt. Ugyanez igaz lett végül Kínára és Kubára is. A hasznos idiótákat olyan rezsimek használták, akik már nem osztoztak velük a forradalmi víziókban, kivéve abban az értelemben, hogy kiterjesszék hatalmukat.

Putyin elsőrangú prioritása hatalmon maradni, és eközben annyi vagyont megszerezni, amennyit csak lehetséges (4). Rezsimje nem sokban különbözik a maffiafőnökétől vagy oligarcháétól, aki nevetséges mennyiségű vagyont éget el, nagyon kevés megfontolással a jövőre nézve. Végül az ilyen rezsimek vagy birodalmakká válnak, vagy elpusztulnak. A náciknak ki kellett terjeszteni a fosztogatásaikat egész Európára, vagy minden darabokra hullott volna. Putyinnak hiányzik a szükséges katonai erő az előrelépéshez, de a Krím megszállása megoldotta a politikai krízisét otthon. (a megrogyott népszerűsége újra a csúcsokon – ford.megj.)

Oroszországban a nyomorult kis háború – ahol banditák, katonák, és banditának álcázott katonák csúsznak ki a konfliktusból, ahol nincs tényleges győztes – úgy van eladva, mint a 2. világháború újraeljövetele. A Győzelemnap 70. évfordulója a revízionizmust és megemlékezéseket egy hisztérikus, robbanásig feszült hangulattá szította.

Gyerekek, anyák – és még a végzős tengerészek is – a Vörös Hadsereg jelmezeibe öltöztek, míg Putyin – mint Brezsnyev és számos más kommunista vezető – azt próbálja állítani, hogy újra ő nyerte a Nagy Honvédő Háborút. Alárendelve az egészet a revízionista történelemnek, amivel oly gyakran kereskednek balos történészek nyugaton, miszerint a Szovjetuniót elárulta a nyugat, és arra kényszerült, hogy egyedül küzdjön meg “A Fasizmussal”. Bár a putyinizmus sokmindennél  jobban hasonlít a fasizmusra, de sebaj:  a cirkuszi hangulat feltárja, hogy túl sok orosz keres menedéket a sérelemben, ahelyett, hogy szembesülne a saját történelmével.

A Szovjetunió szövetkezett Hitlerrel, mielőtt harcba szállt volna vele. Oly sok orosz meghalt a 2. világháborúban, mert a kormányuk elszabta a konfliktust minden lehetséges módon. Most viszont Sztálin szakácsának az unokája [Putyin] megpróbálja megmenteni a személyi kultuszt, kölcsönvéve a halott szörnyeteg mítoszát.

Sztálin hódításait végül is siker koronázta, de nem azért, mert tudta, hogy mit csinál, hanem mert hajlandó volt harcolni az utolsó oroszig. Az oroszok milliókat veszítettek, de szereztek területeket, amiket viszont segélyezniük kellett. Mire az Szovjetúnió szétesett, legtöbbjük boldog volt, hogy látta elmenni a “hálátlan rohadékokat”, akiket meghódítottak. És mostanra mindent elfelejtettek, és készek visszaforgatni az órát, hogy nagy költséggel és nehézségekkel kormányozhassanak olyan embereket, akik utálják őket, és akiket ők is utálnak.

És ha Putyinnak sikerül végigmennie ezen az úton, a hódítás terhe egy eliszlamizált seregre hárul majd, akik lehet, hogy Oroszországért kezdenek harcolni, de a végén Oroszországot fogják uralni.

Míg a régi Szovjetuniónak, legalább úgy tűnt, hogy van egy ideológiája, addig Putyin Oroszországát egy szélhámos mazochizmus irányítja, ami úgy próbálja meg az önbecsülése lyukait betömködni, hogy gyenge országokat félemlít meg. Putyin gazdasági kudarcai és korrupciója költségei egy halom penészes Vörös Hadsereg uniformis és világhatalmi nosztalgia alá vannak temetve.

A nyugatiakat pedig megsüketíti a bal- és jobboldali hasznos idióták koalíciója által harsogott propaganda, akiket semmi más nem tart össze, mint arra való készségük, hogy eszközévé váljanak hazájuk ellenségének.

(Putin’s Schizophrenic Fellow Travellers)

ford:     -baki-

Kapcsolódó:

1.   PIPES: Muslim Russia?
2. A következő horrorisztikus forgatókönyvünk: egy muzulmán Oroszország állig felfegyverkezve (Dzsihádfigyelő)
3. lásd még ehhez: Biztonsági kockázat a csökkenő lakosság. Oroszország már csak a menekültekre számíthat
4. Hűségesküt tett Putyinnak 20 ezer muszlim harcos
5. Megsértett hitére hivatkozik Nyemcov gyilkosa
6. Tiltakoztak a Charlie Hebdo ellen
7. The Pact between Putin and one of his Biggest Friends Suddenly Looks Fragile
8. Ramzan Kadyrov Offers Putin his own Personal Volunteer Chechen Special Force

20,000 Kadyrov’s Islamic soldiers are ready to kill Ukrainians if Putin will give an order | YouTube

[Allahu Akbar! Kadyrov Pledges Chechen support to the Russian Federation – YouTube(orosz) ] ]