Imad Karim: Vessetek véget a barbarizmus diadalának!

Imad Karim: Vessetek véget a barbarizmus diadalának!

Egy libanoni rendező előadása Németország iszlamizációjáról

.A politikai motivációkon felülemelkedve láthatják, hogy éppenséggel az iszlám országokból származó, itt letelepült és beilleszkedett bevándorlók bírálják a legélesebben azt a módot, ahogy a német társadalom jelenleg az integráció és migráció koncepcióját kezeli. És ez nem véletlen. És semmi köze a jobboldali politikai attitűdökhöz. Pontosan azok a bevándorlók, akik itt vannak,  és akik már keresztülmentek mindezen, vetik fel ezt a fájdalmas témát és hangoztatják: ami itt jelenleg zajlik, egyelőre nélkülöz mindenfajta valóságérzéket.

“Imad Karim: Vessetek véget a barbarizmus diadalának!” Tovább olvasása

Reklámok

Európa halála

Európa halála

Hogyan fogja a ‘Kényelmes Élet’ Mohamed-nyugdíjterv megölni Európát

 

 

 

Daniel Greenfield, a Shillman program újságírója, a Szabadság Központ munkatársa. A New York-i szerző írásai fő témáját az iszlám radikalizmus képviseli

 

 

Az európai vezetők két dologról beszélnek mostanában: az európai értékek oly módon történő megóvásáról, hogy befogadják a muzulmán migránsokat, illetve arról, hogy elfogadtatva velük az európai értékeket, integrálni fogják ezeket a muzulmán migránsokat Európába.

 

Azonban nem ismerik fel, hogy az európai értékek megvédésével kapcsolatos tervük éppenséggel az európai értékek elpusztítását szolgálja

 

Ugyanazoknak az európai értékeknek megfelelően ugyanis, amelyek szellemében évente 180 000 muzulmán bevándorló befogadáását várják el a 10 milliónál kevesebb lakójú Svédországtól, az új „svédeknek” is díjazniuk kellene a toleranciát, a feminizmust és a melegházasságot. Ehelyett sária járőrökkel, ISIS- zászlókat lobogtató, dühös munkanélküli férfiakkal, és olyan elemekkel zsúfolták tele az európai városokat, akik alkalomadtán nyilvános helyeken követnek el terrorcselekményeket.

 

Azok az európai államok, amelyek visszautasítják, hogy pénzt fektessenek a határok ellenőrzésébe, előbb-utóbb abban a helyzetben találják magukat, hogy terrorelhárításra kell majd költeniük. Ez pedig szintén rossz hatással van az európai értékekre.
De a közép-európai államok kezdenek lassan rájönni, az európai értékeknek nem sok közük van az európai államok életképes működésének megőrzéséhez. Ehelyett inkább a statikus szocializmus egy bizonyos válfajtájáról szólnak, amelyet Bernie Sanders [demokrata párti szocialista elnökjelölt aspiráns] annyira csodált – a távolból. Csakhogy még egy jóléti szocialista állam is megköveteli az emberektől, hogy munkát végezzenek a megélhetésükért. Mióta a szomáliai muzulmánok beözönlöttek, hogy kihasználják, Maine nagylelkű szociális támogatási rendszere is omladozni kezdett, a Bernie Sanders szerepmodelljei közé tartozó Dánia és Hollandia pedig most jobban hasonlít Reaganre mint Bernie Sandersre vagy Elizabeth Warrenre [szintén szocialista ill. “nagyon progresszív” demokrata szenátornő].
A huszadik század második felének klasszikus jóléti állama, különösen ezeken a területeken, olyan intézkedéseket eszközölt, melyek jelenlegi formájukban fenntarthatatlanok.” – nyilatkozta két évvel ezelőtt a holland király. Ugyanebben az évben szorgalmazta a dán pénzügyminiszter is a „jóléti állam modernizálását”.

 

Csakhogy itt nem a modernizáció, hanem a medievalizáció problématikájááról van szó.

 

A Hollandiában élő marokkóiak 27%,a törökök 21% , a Dániában élő irakiak 27% munkanélküli. És ha van is munkájuk, jövedelmük messze az európai átlag alatt marad.

 

A kritikusok a múltban rámutattak, hogy a multikulturális Amerika nem tudja megengedni magának az európai jóléti államok életszínvonalát. Nos, miután ezek az országok is multikulturálisakká váltak, már ők sem engedhetik meg maguknak.

 

Európa jóléti államok megteremtésébe fektette értékeit. A muzulmán világ a nagy családokba. Európa a muzulmán világtól várja, hogy segít megállítani a születési arányok további zsugorodását, hogy dolgozni fog és finanszírozza majd a rendszert, hogy az idősödő népesség nyugdíjba mehessen. Ehhez képest a muzulmán bevándorlók azt várják Európától, hogy népes családjaik is részesülhessenek a jóléti állam adományaiból, miközben ők árulnak egy kis drogot és lekaszabolnak néhány fejet.

 

Ismétlem: az európai értékek ellentétben vannak Európa életben maradásával.

 

Azok az európai értékek, amelyek megkövetelik Európától, hogy öngyilkosságot kövessen el, ideológiai, nem pedig kulturális vagy nemzeti természetűek. De az ide érkező migránsok nem vallják magukénak ezt az ideológiát. Nekik megvannak a maguk iszlám értékeik.
Ugyan miért dolgozna a 23 éves Mohamed negyven éven keresztül azért, hogy Hans vagy Fritz valahol messze visszavonulhasson 61 éves korában és egy mallorcai strandon sütkérezzen? Az ötlet, hogy Mohamed, az Európa iránt érzett puszta szeretetből hajlandó lenne valaha is ilyesmire, egyike azoknak a hagymázas fantazmagóriáknak, amelyekkel az európai kormányok etetik aggódó polgáraikat.

 

Mohamed nem vallja magáénak az európai értékeket. Nem valószínű, hogy ezek valaha is rá fognak ragadni, bármennyire is igyekeznek őket belé sulykolni idősödő tanárai, akik abban reménykednek, hogy majd talál magának munkát és támogatni fogja nyugdíjba vonulásukat. Az európaiak azt várják Mohamedtől, hogy svéddé vagy németté váljon- mintha csak egy egzotikus országból származó örökbe fogadott gyerek lenne, akit a sajátjukként neveltek fel, és most a saját európai értékeiket támogatja.

 

A muzulmán migránsok az öregedő Európa számára kidolgozott nyugdíjbiztosítási terv részét képezik. Ők lennének azok, akiknek egyben kellene tartani a rogyadozó gazdaságpolitikát, működtetniük kellene a jóléti államot és a szociális programokat.

 

De inkább végső megoldásnak tűnnek.

 

Mohamed része Fritz nyugdíjbiztosítási tervének. Csakhogy Mohamednek egész más tervei vannak. Fritz arra számít, hogy Mohamed majd dolgozik, miközben ő pihen. Mohamed pihen és arra számít, hogy Fritz majd dolgozik. Fritz ugyanis nem a rokona, így Mohamed nem érti, miért kéne neki azért dolgoznia, hogy Fritzet támogassa.

 

Az európai szociáldemokrácia hatalmas biztosítási tervvé redukálja a társadalmat, amelybe minden irányból befolyik a pénz. Csakhogy a biztosítást, mivel szerencsejátéknak tekinti, tiltja az iszlám. Az európai szociáldemokrácia arra számít, hogy majd támogatni fogja, de Mohamed számára az európai értékek vétséget képviselnek az iszlám ellen.

 

Mohamed imámja azt mondja majd, hogy felejtse el, mit tanítottak neki, ugyanis pénzt fizetni a rendszerbe szerencsejáték. Ezzel szemben pénzt venni ki a rendszerből csupán dzsizja , az az összeg, amit a nem-muzulmánok [kufárok, ‘kafirok’] kötelesek a muzulmánoknak fizetni. Az iszlám törvénykezés szerint ugyanis Mohamed jobban teszi, ha drogot árul, mintha adót fizet.

 

Ezért annyira elterjedt foglalkozás a kábítószer kereskedelem és a kisstílű bűnözés az Európában élő szalafita közösségekben. Sokkal kívánatosabb meglopni a hitetleneket, semmint résztvenni az európai jóléti állam nagy szerencsejátékában.

 

Mohamed nem az európai szocializmus ingatag alapokon álló nyugdíjaira alapozza jövőjét. Ő olyasmibe fektet, amit a szociológusok társadalmi tőkének neveznek. Oly módon tervezi meg visszavonulását, hogy egy tucat gyereket vállal. Ha ezt az életstílust a hitetlenek társadalmi szolgáltatásai finanszírozzák, annál jobb. Aztán, amikor ezek a rendszerek összeomlanak, gyerekei- már akik nem csücsülnek éppen börtönben vagy nem az ISIS kötelékében szolgálnak, majd gondoskodnak róla öreg napjaiban.

 

Ez a nyugdíjterv sokkal régebbi és sokkal jobban működik az európai modellnél.

 

Mohamed nem tépelődik túl sokat a jövőn. Még ha nem is születik hat gyereke, mire nyugdíjaskorú lesz, az az európai ország, amelyben él, valószínűleg iszlám ország lesz. És szentül meg van győződve arról, hogy bármilyen fajta törvénykezés uralkodik majd, csak jobb és igazságosabb lehet a hitetlenek rendszerénél.

 

Az európaiak biztosra veszik, hogy a mohamedek ki fogják egyensúlyozni az elöregedő populációban érzékelhető, a túl sok nyugdíjas és a túl kevés fiatalabb munkaerő közötti demográfiai különbségeket. Ehelyett azonban a mohamedek még nagyobb nyomás alá helyezik a fiatalabb munkavállalókat, akiknek immár nem csak a saját időseiket kell eltartaniuk, hanem több millió Mohamedet, azok számos menyasszonyát és az iszlám nyugdíj biztosítási modellnek megfelelő tizennégy-tizennégy gyereket is.

 

Ez a nyugdíj korhatár további emelkedését és az időseknek járó szociális szolgáltatások karcsúsítását vonja majd maga után. A jóléti állam összeomlik, de tovább kell működtetni, ellenkező esetben ugyanis széleskörű társadalmi elégedetlenség ütné fel a fejét.
Az Arab Tavasz kiváltó okai egyebek mellett a búza árának emelkedése és az élelmiszer támogatások megvonása volt. Az árak az égbe szöktek, amikor pedig az utcai zavargások polgárháborúkká fajultak, kormányok buktak meg. Most képzeljünk el egy olyan Svédországot, ahol a fiatal férfiak 50%-a , többnyire munkanélküli muzulmán. Amikor összeomlik a gazdaság és benyújtják a számlát, egy második Szíriává válna. Képzeljük el a muzulmán utcai zavargásokat Európában. Azt, hogy a bandák nehézfegyverek birtokában vannak, hogy minden gettó egy önálló kalifátus, amelyben saját imám van és fatvák támogatják követeléseiket.

 

Európa, az európai értékek nevében lassan megöli magát. Oly módon próbálja gazdasági berendezkedését védeni, hogy csődbe juttatja azt. Az európai értékek egy öngyilkos paktum részévé váltak. Politikusai beszédeket mondanak, megmagyarázva, miért teszik szükségessé az európai értékek a tömeges muzulmán migrációt, és ezeknek a beszédeknek nagyjából annyi értelmük van, mint egy holdkóros öngyilkossága előtt írt búcsúlevelének.

 

Az iszlám értékek nem egyeztethetők össze az európai értékekkel. Nem csupán a szólás- és vallásszabadság iszlámellenes, hanem még a jóléti európai állam is. A muszlimok születési aránya azért olyan magas, mert az európaitól gyökeresen eltérő alapállásból tekintenek a jövőre. Az európaiak úgy döntöttek, hogy kevés gyerekük lesz és sok állami szervük, akik vigyáznak majd a gyerekeikre. A muszlimok a sok gyerek és a kevés állami szerv mellett döntöttek. A baloldali amerikaiak által annyira csodált európai értékeknek nincs jövőjük.

 

 

Európa patkányméreggel kúrálja az influenzát. Ahelyett, hogy értékein változtatna, oly módon próbálja megőrizni őket, hogy elpusztítja magát. A Mohamed-féle nyugdíjbiztosítási terv nem fogja megmenteni az európai szocializmust, hanem eltemeti azt.

 

 

 

Forrás: FrontpageMag