Négy ok, ami miatt Irán rosszabb, mint az ISIS

Négy ok, ami miatt Irán rosszabb, mint az ISIS

Jóllehet az ISIS világszerte közmegvetés tárgya és mindenki borzad tetteiktől, Iránt pedig tisztelet övezi és széles körben elfogadják, számos fontos szempontból Irán rosszabb, és sokkal nagyobb veszélyt jelent az egész világra, mint az ISIS.

Robert Spencer | Breibart

“Négy ok, ami miatt Irán rosszabb, mint az ISIS” Tovább olvasása

Reklámok

Obama harmadik kormányzási ciklusa

Obama harmadik kormányzási ciklusa

Conservative Review | Daniel Horowitz

2017 augusztus 29

Ha Daniel Horowitz is ezt mondja (sok más rangos, konzervatív/ konzervatív – liberális véleményvezérhez,pl. Caroline Glickhez, Ayaan Hirsi Alihez hasonlóan) lehet benne valami. Bár a csalódás keserű és a baj nagy, jobban tesszük, ha nem hagyjuk, hogy érzelmek, vágyfantáziák árnyékolják be valóságérzékelésünket….

“Trump majdnem minden tekintetben Obama teljesen maradi külpolitikáját folytatja, ahol is ellenségeinket támogatjuk szövetségeseink helyett, és hatalmas összegeket fektetünk a kudarcba ahelyett hogy meghoznánk a helyes -és nagyon alacsony költségvetésű – döntéseket. Nemzeteket épít ellenségeinknek, akik olyan drámák szereplői, melyeknek nincs győztese. Eközben aláaknázza stabil szövetségeseinket, akik valamennyi ellenségünket védekezőállásba kényszeríthetnék. Ez terelte el figyelmünket és akadályozta meg, hogy hatékonyan elrettentsük Észak – Koreát, a másik olyan rezsimet, amely közvetlenül fenyegetett minket és szárazföldi csapásokat is képes ránk mérni.

Trumpnak meg kell tanulnia, hogy jóllehet sok politikai ellenerővel szembesül, soha nem lesz sikeres, ha elárulja alapelveit vagy elődje mérhetetlenül lejáratott politikáját ismétli.”

“Obama harmadik kormányzási ciklusa” Tovább olvasása

Észak – Korea: egy ország, amely a nemzetközi terrorizmust támogatja

Észak – Korea: egy ország, amely a nemzetközi terrorizmust támogatja

Jóllehet kormányzása utolsó időszakában George W. Bush levette Észak- Koreát az Egyesült Államok Külügyminisztériumának terrorlistájáról, az azt követő években (ahogy előtte is) tekintélyes mennyiségű fegyverszállítmány érkezett a távol-keleti diktatúrából Iránba és a többi terrorállamba.Észak-Korea Izrael ellenségeinek is mentora volt hosszú éveken át. A teljesség igénye nélkül íme néhány emlékezetes momentum:

“Észak – Korea: egy ország, amely a nemzetközi terrorizmust támogatja” Tovább olvasása

Amerika stratégiai bénultsága | Caroline Glick

Amerika stratégiai bénultsága | Caroline Glick
Csütörtök reggel, az elmúlt napok alatt immár másodszorra, Észak – Korea azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy nukleáris fegyverekkel támadja meg a guami amerikai támaszpontot. Figyelembe véve Phenjan múlt hónapbeli két interkontinentális ballisztikus rakétatesztjét, valamint azt a tényt, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a héten elismerte: Észak – Korea képes miniatürizált atombombákat előállítani és ezeket robbanófejes rakétákként fellőni, elmondható, hogy e fenyegetések nukleáris krízisbe hajszolták a világot.

“Amerika stratégiai bénultsága | Caroline Glick” Tovább olvasása

Vajon megmentik Trumpot Obama külpolitikai gurui ?

Vajon megmentik Trumpot Obama külpolitikai gurui ?

 

Az új elnök hozzáállása Iránhoz, Szíriához és Izraelhez sok mindenben hasonlít a korábbihoz. A végrehajtók ugyanis ugyanazok az emberek, mint régen.

 

Lee Smith | Tablet Magazine

 

„Obama valóságos külpolitikai katasztrófa. Sohasem rendelkezett a megfelelő tudással vagy tapasztalattal. Alkalmatlan a feladatra” – twittelte Donald Trump elődjéről 2012-ben.

Miután keményen bírálta Barack Obama külpolitikáját, beleértve a korábbi közel-keleti doktrína megváltoztatását, Trump továbbra sem tett semmi érdemlegeset. Nem nevezett ki egyetlen felelős tisztviselőt, még a külügyi titkári szintek alatt vagy a Pentagon területén sem. Ez azt jelenti, hogy egyelőre nincs még senki, aki meg tudná fogalmazni Trump saját, külpolitikai irányvonalát, annak gyakorlatba ültetéséről már nem is beszélve. Az amerikai hatalomgyakorlás központjában keletkezett, egyre növekvő vákuumot betöltendő a külpolitikai kulcspozíciók kezdenek visszaszivárogni az Obama kormány embereihez Trump Fehér Házában. A különböző portfóliókat most ugyanazok kezelik, mint a korábbi kormány idején. Trump kemény kezű „America First” [Amerika az első] politikája a gyakorlatban egyre inkább az Obama -politika lightos változatára kezd emlékeztetni. Pontosan ugyanaz a politika – pontosan ugyanazok a végrehajtók. Ez egyre feltűnőbb a Kongresszus tagjai számára is -és egyre jobban dühíti őket.

“Vajon megmentik Trumpot Obama külpolitikai gurui ?” Tovább olvasása

A kisebbik rossz…?

A kisebbik rossz…?

 

„Először fordul elő, hogy nem Izrael jelenti a legnagyobb fenyegetést a mérsékelt arab világ számára” – mutatott rá Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter a február 26-i Müncheni Biztonsági Konferencián. A védelmi miniszter arra szólította fel Izraelt, hogy működjön együtt a mérsékelt szunnita arab országokkal a radikális iszlám ellen folytatott harcban. Meglátása szerint a legnagyobb fenyegetést Irán jelenti a térségre, az izraeli-palesztin konfliktus rendezésének egyetlen lehetséges módját pedig a lakosságcserés kétállami megoldásban látja.

  • Nem kétséges, hogy az Izraelt folyamatosan és egyre durvábban fenyegető, egyre pimaszabbul fegyverkező Irán óriási fenyegetést jelent. Amennyiben hamarosan nukleáris fegyverek birtokába jut -vagy titokban talán már rendelkezik is ilyenekkel – már nem csupán a Közel – Keletre.
  • Hogy egy, akár lakosságcserével létrehozott független palesztin állam valóban békét hozna vagy csupán egy egész Izraelt lángba borító terrorfészek jelenlétére lenne garancia, már sokkal jobb kérdés. Mint e blogbejegyzésekben is többször szó volt róla, az utóbbi lehetőség sokkal valószínűbb. (Hogyan változtatta meg véleményét egy palesztinbarát amerikai újságíró , Engedjük megvalósulni a rémálmot, hozzunk létre egy valódi palesztin államot !  )
  • No, de Izrael leendő „mérsékelt” muszlim szövetségeseivel sincsenek annyira rendben a dolgok, mint amennyire a rózsaszín szemüveg mögül látszik. Különösen Szaúd – Arábia hagy kívánnivalót maga után – figyelmeztet a Jerusalem Post Van-e realitása az izraeli-szaúdi békejavaslatnak ? című cikke. Részletek Jackie Hogi az Army Radio arab ügyekkel foglalkozó szakértőjének elemzéséből :
Darura akasztott emberek a "mérsékelt" Szaúd - Arábiában
Darura akasztott emberek a “mérsékelt” Szaúd – Arábiában

Az izraeli vezetők Szaúd – Arábiával és Öböl-menti szomszédaikkal való kapcsolataik javításáról beszélnek. Csakhogy meglehet: a szaúdiak ugyanannyira fondorlatosak és felforgatók, mint iráni vetélytársaik.

„Igen, létezik együttműködés Izrael és ezek között az államok között, de ennek részletei nem tárhatók a nyilvánosság elé.” – nyilatkozta Israel Katz hírszerzési miniszter. „És ez az együttműködés jelentősen javulni fog a jövőben, mivel az Egyesült Államok irányítja majd. Elsődleges célja Irán megállítása és kiszorítása a térségből.”

A minisztereknek (Avigdor Libermann és Israel Katz) igazuk van: Irán Izrael elleni áskálódása rekordméreteket ölt az utóbbi időben. Az irániak, felbuzdulva azon, hogy sikeresen megmentették az Assad-rendszert Szíriában csendes háborút indítottak Izrael ellen. Két fronton támadnak. Gázában fegyverekkel és pénzzel látják el a Hamász katonai szárnyát. Az északi határon fáradhatatlanul azon ügyködnek, hogy olyan precíziós rakétákkal töltsék fel a Hezbollah fegyverraktárait, amelyek valószínűleg képesek károkat okozni az IDF-nek és a légierőknek. Több mint tíz évvel a libanoni háború után a Hezbollah ismét olyan fegyveres testületté vált, amely vetekszik egy nemzeti hadsereggel. Néhány évvel ezelőtt Irán egy harmadik fronton is támadást akart indítani Izrael ellen: katonai támaszpontokat próbált létesíteni a Golán Fennsíkon. A magas beosztású iráni parancsnokokkal azonban, akik az izraeli-szíriai határ közelébe utaztak (a külföldi hírforrások szerint) izraeli légicsapás végzett. (…)

„Három problémánk van, amivel foglalkoznunk kell:Irán, Irán és Irán” – szögezte le Avigdor Liebermann a müncheni biztonsági konferencián. Az izraeli közbeszédben Irán nyílt ellenséggént szerepel. Másfelől a szaúdiak a mérsékeltek imázsát öltötték magukra: ők a jó tömb vezetői. És Rijád csakugyan nem nyílt ellensége Izraelnek, ahogy nyíltan nem is támogat olyan csoportokat, amelyek ártani akarnak a zsidó államnak. Ennek ellenére a kép ilyetén, fekete-fehéren való ábrázolása távolról sem helytálló. (…)

 

A szaúdi kezdeményezés

 

A szaúdi rezsim ugyanolyan mérvű felforgató tevékenységet folytat a Közel-Keleten, mint az irániak. Libanonban a szunnitákat támogatják, akiknek legrangosabb képviselőjük, Sa’ad Hariri szaúdi állampolgárságú. Legalább annyi beleszólásuk van minden fontos politikai lépésbe Bejrútban, mint Iránnak. Az utóbbi két évben Jemenben is beavatkoztak a siíta milíciák ellen folytatott véres harcba. Ezeket a csatákat főleg a levegőből vívják és ártatlan civil áldozatokat is követel.

 Működő szólásszabadság Szaúd- Arábiában. Raif Badawit 10 év börtönbüntetésre, 1000 db, 20 hét alatt végrehajtandó botütésre, valamint 266.600 dollár bírságra ítélték, mert blogbejegyzéseivel megsértette az iszlámot. Az első 50 botütést 2015 januárjában mérték rá, Jeddah egyik terén. A látványosságra több száz bámészkodó tartott igényt.

Működő szólásszabadság Szaúd- Arábiában. Raif Badawit 10 év börtönbüntetésre, 1000 db, 20 hét alatt végrehajtandó botütésre, valamint 266.600 dollár bírságra ítélték, mert blogbejegyzéseivel megsértette az iszlámot. Az első 50 botütést 2015 januárjában mérték rá, Jeddah egyik terén. A látványosságra több száz bámészkodó tartott igényt.

Az iráni befolyást ellensúlyozandó, Irakban kezdettől fogva az al- Kaidát támogatták -ezt a Szaddam Husszein és a Ba ‘ath rendszer maradék emberei által létrehozott csoportot. A szaúdiak abban a Bahrainban is aktívak, ahol egy szunnita uralkodó gyakorol ellenőrzést a másodosztályú, többségében siíta populáció felett. Ez a gyakran iráni támogatást élvező csoport folyamatos, fenyegetést jelent a vezetésre. A szaúdiak az uralkodó réteget támogatják: Hamad bin Isa Al Khalifa király folyamatos, katonai és titkosszolgálati jellegű segítséget kap ahhoz, hogy szembeszálljanak a siíta ellenállókkal.

A szaudiak azonban az utóbbi évek folyamán mégiscsak Szíriának nyújtották a legnagyobb támogatást: több tízmilliárd dollárt. Rijád tulajdonképpen a Bashar Asszad megdöntésére irányuló háború legjelentősebb generátora. 2011 nyarán, röviddel az után, hogy kezdetét vette a polgárháború, a szaúdiak eltökélték, hogy megdöntik a szíriai rezsimet, bármilyen következményekkel járjon is. Ennek érdekében pénzelni kezdték a helyi milíciákat és egyes szíriai csoportokat. Fegyverekkel is ellátták őket, valamint katonai kiképzést is biztosítottak számukra.
Szaúdi hírszerzők tervezték és alakították ki azt a működési szabályzatot, amelynek szellemében szomszédaik harcba indultak Asszad ellen. Később további országok csatlakoztak a felkelők támogatásához:Katar, Törökország és az Egyesült Arab Emirátusok. De a szaúdiak voltak a művelet éllovasai. Ha a szunnita koalíció nem üzent volna hadat Damaszkusznak, Asszadnak nem kellett volna olyan, kompromisszumot nem tűrő módon védekeznie s így azt a több százezer ártatlan civilt sem mészárolták volna le, illetve nem kellett volna annyi embernek elmenekülni az országból.

A szíriai háború bizonyos, kritikus mozzanataiban úgy tűnt: sikeres lesz a rijádi terv és összeomlik a Ba’ath rendszer. Csakhogy aztán Irán és a Hezbollah összefogott és megmentésére sietett. Súlyos véráldozatok árán megmentették, később pedig az oroszok is csatlakoztak, megmentve Damaszkuszt a totális összeomlástól. Legalábbis egyelőre. Az évek során a szaúdiak és kathari testvéreik , az általuk ellenőrzött arab műholdas tévécsatornákon keresztül megpróbálták olyan zsarnokként beállítani Asszadot, aki módszeresen gyilkolja a népét. A zsarnoki szíriai rezsim valóban háborút indított és tulajdon, frakciókra szakadozott polgárai életére tört. Ez sok esetben azt jelentette, hogy egész épületeket omlasztottak rá lakóikra. Ennek ellenére a szaúdiak és a katariak által tálalt médiatudósítások eltekintettek annak részletezésétől, hogyan is vették ki részüket ezek az országok azoknak a lázadó csapatoknak a létrehozatalából és finanszírozásából, akik elkeseredett harcra kényszerítették Asszadot.

A szaúdiak e terepeken folytatott felforgató tevékenysége pontos tükörképe annak, ahogy Irán veszi ki részét a terrorizmusból és a térség rezsimjeinek gyengítéséből. Csakhogy a szaúdiak gazdagabbak az irániaknál. Egyébként pontosan ugyanannyira kártékonyak, mint amazok, de a Nyugat hallgatólagos beleegyezésével folytatják tevékenységüket. Ők azonban inkább csendben dolgoznak, a távolból mozgatják a szálakat és főleg zsoldosokon keresztül tevékenykednek.(…)

Izraelben ott vannak azok, akik a teljes szíriai polgárháború folyamán azt hitték, hogy Izrael nyert valamit a Rijádban kiagyalt, Asszad elűzésére irányuló kampányból. Csakhogy ez nem állta ki a valóság próbáját. Izraelnek rózsacsokrokat kellene küldenie a rezsim megmentőinek. Ha az Öböl-menti államoknak – Katz miniszter szerint a barátainknak- sikerült volna megdönteniük a damaszkuszi kormányt, egy második Irak jött volna létre Izrael tőszomszédságában. Akkor senki sem tudta volna megakadályozni, hogy az ISIS ne jöjjön el az északi határhoz, a Golán fennsíkon, ahonnan folyamatosan támadták volna a zsidó közösségeket. Ugyanolyan front alakult volna ki, mint amilyen a sinai-határon. (…)

Jóllehet Iránt jogosan éri kritika az emberi jogok megsértése miatt, Szaúd – Arábiában is meglehetősen problémás a helyzet.

(…) Adott egy, a XIV Lajoséra emlékeztető királyság, amelynek élén ímmár 90 éve ugyanaz a család áll, és amely úgy hagyományozza az örökösi címet apáról fiúra, mintha az ország a saját tulajdona lenne. Megválasztott parlament nincs, csak egy „miniszteri tanács”, amelynek tagjait a király nevezi ki, és nincs olyan választási rendszer sem, amellyel királyt vagy törvényhozói testületet lehetne választani. Irán teljes joggal a Nyugat fekete báránya, de a keserű igazság az, hogy jópár szaúdi állampolgár lakna szívesebben az Iráni Iszlám Köztársaságban, ha módjában állna.

Netanyahu kísérlete

 

Izraelnek nem csupán megengedett titkos együttműködési szerződéseket kötnie olyan országokkal, amelyek segíthetnek megvédeni magát, hanem ez egyenesen kötelessége is. Tételezzük fel, hogy a szaúdi rezsimmel lehetséges ilyen megállapodásokat eszközölni. De még ebben az esetben is, az ilyesfajta kapcsolatoknak nyilvános párbeszéd tárgyát kell képezniük. Nem azért, hogy az újságírók kíváncsiságát kielégítsék, hanem hogy megkíméljenek az olyasfajta kudarcoktól és veszteségektől, mint Egyiptom esetén. (…)

Bár a szaúdiakkal túlságosan korai még békéről tárgyalni, egy olyan erős, demokratikus államnak, mint Izrael, a jövőben sincs semmi oka titkos műveletekben részt venni egy zsarnoki állammal csak azért, mert annak szüksége van rá. Szaúd – Arábia nem ennyire fontos katonai és diplomáciai hatalom. A térség egyik legdörzsöltebb rezsimjéről van szó, amelynek jóformán fogantatása óta meg kell küzdenie a túlélésért. Stratégiai érdekeinek teljes térképét soha nem fogjuk megismerni. Lehet lovat lopni a szaúdiakkal, de soha nem lehetsz biztos benne, hogy ezzel egy időben nem fognak a te istállódból is elkötni egy lovat. (…)

Az Izraellel szemben viszonylag toleráns arab államokkal való együttműködést nem csupán a közös iráni ellenség indokolná, hanem két másik egyszerű emberi igény is: nehéz időben szükség van valakire, akire támaszkodni lehet, másfelől az üzleti lehetőség. Izrael nem csupán katonai hatalom, hanem jelentős technológiai , kereskedelmi és diplomáciai erőt is képvisel. Nem csupán a kormányok közelednek tehát Izraelhez, hanem titokban az arab politikusok, különféle üzletemberek és más személyek is. Mindenki azt keresi, amiben hiányt szenved: munkavállalási engedélyt, menekültstátuszt, titkosszolgálati együttműködést, jövőbeli kapcsolatok megalapozását, több milliárd dolláros üzleteket. (…)

Ez az egyre erősödő tendencia kreatív megoldásokra ösztönözte az izraeli miniszterelnököt és az izraeli védelmi intézmények vezetőit. „Eddig mindig azt mondták, hogy abban a pillanatban, amikor haladást, áttörést érünk el a békefolyamatban a palesztinokkal, az egész arab világgal is békét köthetünk. De egyre gyakrabban gondolok arra, hogy a folyamat fordított irányban is működhet. Az arab világgal való kapcsolataink normalizálódása, fejlődése hozzásegíthet ahhoz, hogy egy reálisabb és stabilabb békét kössünk a palesztinokkal.”- nyilatkozta Netanyahu.

Más szavakkal a miniszterelnök egy olyan utat talált a békéhez, amely megkerüli Ramallaht.

Érdekes, kreatív gondolkodásból inspirálódott kísérleti léggömb volt, és az volt a célja, hogy megmentse Izraelt a viszonylagos elszigeteltségtől és az arab bojkott történelmi jelentőségű megtörését eredményezze. Ennek ellenére miután a miniszterelnök hangot adott elképzelésének, az arab fővárosok, élükön Rijáddal, elutasították az ötletet. Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság vezetőjét a velük folytatott tárgyalásokon az arab vezetők biztosították afelől:”Nem fogunk eladni benneteket”, majd egyértelművé tették: a palesztin probléma megoldása nélkül nem kötnek megállapodást Izraellel.
Hogyhogy nem ugrott azonnal Szíúd – Arábia, a „mérsékelt” arab királyság és a szunnita világ vezetője, kapva – kapva az izgalmas ajánlaton? Rossz kérdés. Helyesebb lenne úgy feltenni: miért is ugrott volna? Sajnálatos módon a szaúdiakat nem érdekli a béke Izraellel. És nem érdekli Arab Emirátusok-beli testvéreiket sem. Őket a kétféle egzisztenciális fenyegetés érdekli. A kívül jövő: Irán, amely közel van és veszélyes. A belső: a szélsőséges iszlám. Egy olyasfajta békemegállapodás Izraellel, amely nem oldja meg a palesztin problémát, csak feljogosítaná két ellenségüket arra, hogy harcoljanak a szaúdiak ellen. És a szaúdiaknak ez nem csupán fejfájást okoz, hanem valós veszélyt is jelent a számukra.

Az iráni rakétás alakulatok parancsnoka: „Az amerikaiak azt mondják [nekünk] : ha egy tesztet vagy manővert hajtotok végre, ne tegyetek említést róla.”

Az iráni rakétás alakulatok parancsnoka: „Az amerikaiak azt mondják [nekünk] : ha egy tesztet vagy manővert hajtotok végre, ne tegyetek említést róla.”

Úgy tűnik, Obama szándékosan titkolja, milyen kártékony valójában az iráni egyezmény és milyen pimaszul veszik semmibe az irániak még ezeket az erőtlen rendelkezéseket is – vélekedik Robert Spencer iszlámkritikus közel-keleti elemző.

“Az iráni rakétás alakulatok parancsnoka: „Az amerikaiak azt mondják [nekünk] : ha egy tesztet vagy manővert hajtotok végre, ne tegyetek említést róla.”” Tovább olvasása