A radikális iszlám kérdése kikerült Trump elnök látóteréből

A radikális iszlám kérdése kikerült Trump elnök látóteréből

Ayaan Hirshi Ali röviden, velősen azoknak, akik az egyre nyilvánvalóbb tények ellenére is makacsul hisznek Trumpban. Hirshi korábban, akárcsak oly sokan közülünk, mellszélességgel támogatta, mert reménykedett benne, hogy az Egyesült Államok új kormánya elhozza a régóta esedékes változásokat. Ezek elmaradása nyilván nem egyetlen ember „érdeme”, de azért Trump nagyon is felelős a történtekért.

“A radikális iszlám kérdése kikerült Trump elnök látóteréből” Tovább olvasása

Reklámok

A terroristák háborúja itthon, Európában

A terroristák háborúja itthon, Európában

 

 

AyaanAyaan Hirsi Ali  szomáliai születésű, holland- amerikai állampolgárságú író-és politikus. Hirsi Magan Isse szomáli tudós, politikus és ellenzéki vezető lánya. Az iszlám vallás egyik legjelentősebb kortárs kritikusa. Egyike azoknak ritka értelmiségieknek, akik „a halálos fenyegetések és a bigottság vádja ellenére felszólal az iszlám ellennem csak az ellen ahogy azt a hithű muzulmánok ismerik, hanem az ellen is, ahogy mi nyugatiak azt elképzeljük.” (Dzsihádfigyelő)

A szerző Wall Street Journalba írt publicisztikában ezeket tanácsolja Európának:

 

 

Tanuljanak Izraeltől, vessenek véget a nyitott határok politikájának és készüljenek fel egy hosszú, az iszlámisták ellen vívott ideológiai háborúra.

 
François Hollande francia elnök „háborús cselekménynek” nyilvánította az Iszlám Állam által elkövetett november 13-i támadást. És igaza volt : ha megkésve is, elismerte, hogy a dzsihádisták már évek óta hadat viselnek Európa ellen. Az Iszlám Állam vagy az ISIS még több, Európa ellen intézett támadásra esküdött fel és magának Európának is, tehát nem csak Franciaországnak átfogó háborút kell indítania, egyesítenie kell erőit hogy, bármilyen hadi áldozatokat követel is, legyőzze az ISIS-t és úgynevezett kalifátusát Szíriában és Irakban. Nem „visszaszorítva”, nem „meggyengítve” – hanem mindenestől megsemmisítve. De, még ha az ISIS-t teljesen fel is számolják, maga a szélsőséges iszlám nem fog teljesen eltűnni. Ha valami, hát az ISIS felszámolása egekig fogja korbácsolni azoknak a vallásos hevületét , akik itt vannak Európában és egy kalifátus után sóvárognak.

 
Az európai vezetőknek meg kell hozniuk néhány nagy horderejű politikai döntést és ebben talán Franciaország mutathatja az utat. Annak érdekében , hogy elkerüljék a további, talán az eddigieknél is több áldozatot követelő terrortámadásokat, és az ezek után támadó polgári zavargásokat, mentalitás-váltásra van szükség. Az iszlám szélsőségeknek sosem sikerül muzulmán kontinenssé változtatniuk Európát. De nagyon is megtehetik, hogy polgárháborúkat provokálnak, így Európa egyes részei az 1990-es évek elejének a Balkánjára emlékeztetnek majd.

 
Íme az a három lépés, amellyel az európai vezetők kiirthatják környezetükből a szélsőséges iszlám rákfenéjét :

 
Először is tanuljanak Izraeltől, amelynek születése pillanatától kezelnie kellett az állampolgárai biztonságára sokkal nagyobb veszélyt jelentő iszlámista terrort ( mint amit Nyugaton képviselt). Igaz, az iszlám szélsőségeseknek ma Izraelben csak késekkel és autókkal fegyverkezhetnek fel, de ez amiatt van, mert ott a múlt heti párizsi támadásokhoz hasonlókat a terroristák már egyszerűen nem szervezhetnek meg. Izrael démonizálása helyett hozzák el tapasztalt, képzett szakembereit Európába hatékony terrorelhárítási stratégiákat dolgozzanak ki.

 
Másodszor, vértezzék fel magukat egy hosszú, ideológiai csatára. Az európai vezetőknek szembe kell nézniük azzal a kihívással, amelyet az indoktrináció infarstruktúrái képviselnek: a mecsetek a muzulmán iskolák, a könyvkiadók és a térítő jellegű kiadványok (brosúrák, könyvek, értekezések, prédikációk), amelyek futószalagon szállítják az erőszakot. Az iszlám szélsőségesek a meggyőzés (dawa) eszközeivel veszik célba híveiket és, mielőtt rátérnének az eszközök kérdésére, bebeszélik nekik, hogy legitim célokat szolgálnak.

 

 

Az európai kormányoknak el kell végezniük saját térítő munkájukat a muzulmán közösségekben, a liberális eszmék felsőbbrendűségét népszerűsítve. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül azt az iszlámista ideológiát veszik célba, amelyet az iszlámista ragadozók használnak hogy megszédítsék a muzulmánok fejét és szívét, az őket befogadó országok ellenségeivé téve őket.

 

 

Harmadszorra, az európaiaknak egy olyan, új bevándorláspolitikát kell kidolgoznia, ami csak akkor tenné lehetővé a migránsok befogadását, ha azok elköteleznék magukat az európai értékek mellett és határozottan elutasítanák az iszlámista gyakorlatot, amely kiszolgáltatja őket a kalifátus szirénhangjainak.

 

 

Íme a jelenlegi európai bevándorláspolitika szembetűnő gyengéi. Túlságosan is könnyű állampolgársághoz jutni anélkül, hogy valaki lojális lenne az adott ország nemzeti alkotmányához, a menedékjog iránti hiteles indokkal vagy enélkül, a kívülről érkezők túlságosan is könnyen léphetnek be az unióba, és a Schengen néven ismert nyitott határok politikájának köszönhetően az idegenek, ha már bejutottak az unióba, túlságosan is könnyen utazhatnak országról országra. Ez az állapot azonban, azonban, az idei Európába érkező migránsáradattal tarthatatlanná vált.

 
Vajon ez egyet jelent egy új, Kelet felé lehúzott vasfüggönnyel és egy, a Földközi – és Adriai tenger felől vont karanténnal – az „Európa – Erőd” fogalmával ? Igen. Tekintetbe véve ugyanis, milyen fenyegetést jelent a szélsőséges iszlám Európára, egyetlen más stratégiának sincs értelme. És ha az Európai vezetők, mint Angela Merkel főkancellár asszony is – akadékoskodnak, és nyitott határaikkal büszkélkednek, majd rövidesen elűzik őket azok a populista vezetők, akik náluk fogékonyabbak a közhangulatra.

 
A baj azonban az, hogy az ilyen emberek általában más eszméket is az asztalra csempésznek bevándorlás ellenőrzésén kívül. Nem utolsó sorban azt a fajta buzgó, illiberális nacionalizmust, amely a múltban már annyiszor szakította darabokra Európát.

 
Mindezek érdekében Európának felül kellene vizsgálnia a szerződéseit, törvényeit, politikai gyakorlatát, más szavakkal, olyan lépéseket kellene tennie, amelyek, a pénteki, párizsi atrocitások előtt még szóba sem jöhettek. Talán ez lesz az a választóvonal Európa számára, amikor át kellene gondolnia azt az utat, amelyen halad.

 

 

 

ford:    -kk-

 

 

  Ayaan Hirsi Ali további, magyarul megjelent cikkei:

 

A Korán a törvényünk, a dzsihád az utunk

Az iszlám egy politikai mozgalom

Hollandia: veszélyben a szólásszabadság
Két könyve magyarul is kapható: A hitetlen (Mijn vrijheid) és Az engedetlen (De zoontjesfabrie)

Palesztin pszichózis

Palesztin pszichózis

A fősodorbéli nyugati média többnyire rosszhiszeműen tájékoztat az izraeli – palesztin konfliktusról. A Wall Street Journal október 12-i szerkesztői véleménye üdítő kivétel:

 

 

Palesztin pszichózis

 

 

Bret Stephens

 
Az igazság arról, mivel magyarázható a palesztinek jelenlegi vérszomja

 

 
Amennyiben követik az izraeli híreket, az lehet a benyomásuk, sokan estek áldozatául az erőszaknak . Ahogy ebben a főcímben is olvasható. : „Az erőszak folytatódik -életét vesztette egy palesztin.” Vagy ennek a cikknek az első bekezdése: „A jeruzsálemi tűzfészkekből szétterjedőben van a vérontás és az erőszak . Úgy tűnik, a Ciszjordánia szárnyra kap és terjeszkedik, miközben Gáza egyre kisebbre zsugorodik.”

 
Tovább olvasva azt is kapizsgálni kezdik, hogy – legalábbis a nyugati média szerint- ki követi el az erőszakot. Ahogy az egyik főcímben is olvasható: „Az izraeli rendőrség lelőtt két palesztin kamaszt” Vagy amint a másik írja: „A palesztinok szerint Gázában az izraeliek megtorló légicsapása megölt egy asszonyt és egy gyereket”

 

 

A média így tudósított azokról a palesztin támadásokról, amelyek akkor kezdődtek, amikor a Nyugati Part északi részén a Hamász terroristái megöltek egy, négy gyerekükkel hazafelé autózó zsidó házaspárt. Két nappal később egy palesztin tinédzser halálra késelt két izraelit a jeruzsálemi Óvárosban, egy nőt és egy két éves kisfiút pedig megsebesített. Néhány óra múlva az izraeli rendőrség halálos lövéseket adott le egy késsel hadonászó palesztinre, azt követően, hogy az megölt egy izraeli rendőrparancsnokot, egy 15 éves izraeli fiút pedig hátán és a mellkasán sebesített meg késével.

 

 

 

További palesztin támadások során megkéseltek két idős izraeli férfit és zöldséghámozóval rátámadtak egy 4 éves fiúra. Vasárnap egy izraeli arab férfi egy buszmegállóban rárohant egy 19 éves katonanőre, összeszurkálta, aztán megtámadott két férfit és egy 14 éves lányt. Nők is végrehajtottak néhány támadást, beleértve egy meghiúsult öngyilkos bombamerényletet is .

 
Az izraeli politikusok attól függetlenül, hogy Benjamin Netanyahu ellenzi és megtiltotta, hogy izraeli politikusok is látogassák a szent helyet, meg akarják engedni a zsidóknak, hogy imádkozzanak a Templomhegyen. Az „erőszak ördögi körének” képlete, miszerint senki nem hibáztatható, egyszersmind mindenkit felelősség terhel a történtekért, egyidejűleg érvényes.

 

 

Ezekből a történetekből azonban, bizonyos értelemben kimarad a palesztin vezérek mondanivalója. Íme Abbas úr múlt havi beszédének néhány gyöngyszeme: „Az Al Aqsa mecset a miénk. Nekik (mármint a zsidóknak) nincs joguk betenni ide a mocskos lábukat”. Vagy: „Áldott legyen minden csepp Jeruzsálemért hullatott vér. Ez tiszta, Allahért ontott vér”.

 
Ne felejtsük azt sem, mire szólít fel a muszlim egyház Isten nevében: „Testvéreim, ezért idézzük ma fel, mit tett Allah a zsidókkal”– mondta pénteken egy gázai imám. A beszédről készült hangfelvételt le is fordította a felbecsülhetetlen Közel- Keleti Médiakutató Intézet, ismertebb nevén a Memri. „Ma rájöttünk, miért emeltek falat a zsidók. Nem, nem azért tették, hogy megálljt parncsoljanak a rakétáknak, hanem azt megelőzendő, hogy elvágják a torkukat.”

 

 

Aztán, meglóbálva fél méteres kését hozzátette: „Ciszjordániai testvéreim, késeljetek!”

 
Most képzeljék el, mi történne, ha mondjuk Dél- Karolinában egy fehér prédikátor ilyen beszédet mondana az afro- amerikaiakról, a késekről meg hasonlókról. Mennyire lenne semleges az erről beszámoló média? Vajon beszélhetnénk-e ugyanolyan elfogulatlan újságírói tevékenységről, mint az izraeliek és a palesztinek esetén, amikor terjedelmes cikkek magyarázzák és közvetett módon meg is indokolják a miniszter különféle sérelmeit, amelyek valami módon azt sugallják, ellopták az országát?

 

És vajon ki kellene ezt egészíteni azzal a gyalázatos, erkölcstelen, hamis matematikával, amivel az átlagos tudósítók tájékoztatnak az izraeli – palesztin konfliktusról? A közel- keleti verzióban a palesztinek magasabb halálozási arányszáma azt sugallja, hogy az izraeliek a bűnösebbek. (Az izraeli mentősöknek talán fel kellene hagyniuk a megkéselt áldozatok kezelésével, hogy kiegyenlítsék ezeket az arányokat.) Egyesült Államokbeli verziója: az, hogy a feketék gyakrabban követnek el bűncselekményeket a fehérek ellen, felhozható- e olyan példaként, ami alátámasztja a fehérek felsőbbrendűségét hirdetők történeteit?

 

Nem hinném.

 

Számos értekezés született már a médiának az izraeli eseményekkel szemben tanúsított hozzáállásáról. Úgyhogy most hagyjuk ezt. Sokkal lényegesebb kérdés ezúttal, miért vált most ennyire vérszomjassá ilyen sok palesztin, miért estek áldozatául annak a kollektív pszichózisnak, amelynek hatására úgy érzik, hazafias és vallásos kötelességüket teljesítik, ha zsidó nők, férfiak, gyerekek, katonák és civilek torkába mártják késeiket – s ez erkölcsi beteljesüléssel tölti el őket.

 

 

A békefolyamat állapota vagy a gazdasági helyzet miatti kétségbeesés? Ugyan kérem. Ideje lenne abbahagyni hogy olyan kifogásokat adjunk a palesztinek szájába, amelyek kiagyalásával még ők sem fárasztják magukat

 
Mindenek előtt ideje, hogy elfogadjuk a gyűlölet tényét. Amikor olyan eseményekről van szó, mint az amerikai rabszolgaság vagy a holokauszt, meg tudunk vele dolgokat magyarázni. Főleg akkor válik érthetővé számunkra, amikor az erősek gyűlölete a gyengékre irányul. Ugyanakkor kudarcot vallunk, amikor a gyűlölet összeütközik azokkal a nézetekkel, amikkel nyugtatgatni szoktuk magunkat: az emberek alapvetően jók, ugyanolyan jót akarnak a gyerekeiknek, mint saját maguknak és képesek az empátiára.

 

 

Ma Izraelben a palesztinek egy olyan kampány kellős közepén tartanak, amelynek célja: egyenként halálra késelni a zsidókat. Ez gonosz. Ez pszichotikus. Aki megpróbálja bármi másnak nevezni, az mentségeket keres, vagy maga is cinkos.