“Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt

“Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt

Dr. Alex Grobman történész, az Arutz Sheva munkatársa hiánypótló összefoglalója a Sovrim Stika (Megtörjük a hallgatást) sötét ügyeiről. A magát jogvédő szervezetnek álcázó tömörülés valódi célja Izrael lejáratása, gyilkosokként állítva be az IDF katonáit. Sajnos külföldi propagandájuk rendkívül sikeres, a cikk tényanyaga ezt igyekszik ellensúlyozni. Korábban, a jobb áttekinthetőség kedvéért több részre tagoltam a nagyon terjedelmes cikket. Itt abban a formában érhető el, ahogy az Arutz Sheva -ban megjelent.

Az eredeti cikk által használt  BtS rövidítést ( az angol Breaking the Silence kezdőbetűi) én is megtartottam. Nem tévesztendő össze a hasonló hangzású, szintén Izrael ellehetetlenítésére irányuló bojkott- kampánnyal, a BDS-el (Boycott, Divestment and Sanctions, azaz bojkott, elszigetelés és szankciók).

““Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt” Tovább olvasása

Reklámok

” Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt – III. rész

” Megtörjük a hallgatást” :  akik belülről szabotálják Izraelt – III. rész

Az átláthatóság szükségessége. A BtS finanszírozása. A hazugságok ellensúlyozása. A civil szervezetek „átláthatósági számlája.”

 

Dr. Alex Grobman történész, az Arutz Sheva munkatársa hiánypótló összefoglalója a Sovrim Stika ( Megtörjük a Hallgatást , angolul Breaking the Silence) sötét ügyeiről. A magát jogvédő szervezetnek álcázó tömörülés valódi célja Izrael lejáratása, gyilkosokként állítva be az IDF katonáit. Sajnos külföldi propagandájuk rendkívül sikeres, a cikk tényanyaga ezt igyekszik ellensúlyozni. A jobb áttekinthetőség kedvéért a terjedelmes írást több részre tagoltam.

Az eredeti cikk által használt  BtS rövidítést ( az angol Breaking the Silence kezdőbetűi) én is megtartottam. Nem tévesztendő össze a hasonló hangzású, szintén Izrael ellehetetlenítésére irányuló bojkott- kampánnyal, a BDS-el (Boycott, Divestment and Sanctions, azaz bojkott, elszigetelés és szankciók).

 

IDF- katonák Gáza mellett, Arutz Sheva
IDF- katonák Gáza mellett, Arutz Sheva

Ha a Bts valóban elvárja, hogy komolyan vegyék állításait, a katonák nevét  az IDF tényfeltáró értékelő gépezete [IDF Fact Finding Assessment Mechanism (FFAM)] rendelkezésére kellene bocsátania – nyilatkozta Dore Gold, Izrael egykori ENSZ nagykövete és a Külügyminisztérium jelenlegi főigazgatója. A hadműveleti és jogi szakértőkből álló FFAM-et, amelyet egy vezérőrnagy vezet, az Erős Szikla hadművelet idején alapították. [42]

Az egyik katonát, aki felfedte kilétét a nyilvánosság előtt Nadav Weimannak hívják, a 2005 – 2008 között a Nahal Brigád felderítő egységének mesterlövész-csapatában szolgált és a BtS aktív tagja. „ ’Tapasztalataik megosztásával’ a tagoknak az a szándéka, hogy hiteles nyilvános vitát generáljanak arról, ahogy Gázában harcoltunk és a megszállt területeken gyakorolt folyamatos ellenőrzésért fizetett morális árról.” – nyilatkozta Weiman. [43]

A „katonai ellenőrzés” és a „megszállt területek” kifejezéseket használata elárulja Weimar tájékozatlanságát és torzításait.1993 óta a Júdeában és Szamáriában élő palesztin arabok nagy része a Palesztin Hatóság törvénykezése alá tartozik. Gáza teljes egészét a Hamász irányítja. Ily módon a palesztin arabok többségégére  nem az izraeli katonai közigazgatás vagy az izraeli jog vonatkozik. A törvényeik, a bíróságaik, a rendőrségük, a börtöneik, az adóik palesztin arab, nem pedig izraeli joghatóság alá esnek [44]

Ha a palesztin arabok őszintén békét akarnak, vezetőiknek rendelkezniük kellene azzal a hatáskörrel, hogy megállapodást írjanak alá Izraellel. Sem Yasszer Arafatnak, sem Mahmúd Abbásznak sem más vezetőnek nincs ilyen megbízása.  A zsidók Izrael földjével való kapcsolatának és Izrael állam ahhoz való jogának elismerése, hogy zsidó államként létezzen, elengedhetetlen alapfeltétel kellene legyen. Az a tény, hogy a népüket arra tanítják, hogy a Nyugati Falnak nincs vallásos jelentősége a zsidók számára, hanem egy muzulmán szent hely, hogy a zsidók „háborús bűnöket” és genocídiumot követnek el, garantálja, hogy továbbra is ellenséges érzületet tápláljanak Izraellel szemben.

 

A BtS finanszírozása

 

A BtS finanszírozása egy másik kérdés. Gerald Steinberg szerint a donorok Írországban, Nagy- Britanniában és Hollandiában zajló Izrael-ellenes tevékenységekben vesznek részt és a BDS-t támogató szervezetekkel működnek együtt. Több tíz millió dolláros adományok érkeznek tőlük- közvetlen vagy közvetett módon. A Megtörjük a Hallgatást – nak folyósított tételek nagysága az Izrael ellen felhasználható kijelentések mennyiségétől függ. Az ICCO nevű egyházi szervezet például legalább 90, rendkívül kritikus hangvételinterjút követelt F a támogatásért cserében], míg az Oxfam (amely humanitárius programok támogatójának nevezi magát) „olyan sok interjút kért, amennyit csak lehetséges” az „erkölcstelen tevékenységekről”. Ezek a követelmények világosan szemléltetik, milyen jelentős pénzügyi ösztönzés áll rendelkezésükre ahhoz, hogy annyi kártékony tanúvallomást vehessenek fel, amennyit csak lehetséges [46]

A BtS egyike annak a nagyjából 20 hasonló szervezetnek, melyeket az Új Izrael Alapítvány (New Israel Fund) [47] hozott létre. Ezek célja „az arra irányuló kísérletek bátorítása”, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt izraeli tisztviselőket vádolhassanak meg [48]

„Nem lenne akkora a probléma, ha a BtS célja egyszerűen csak az izraeli hadsereg megtisztítása lenne. Ehelyett azonban a cél: ’véget vetni a megszállásnak’, és ez biztosítja az alapot finanszírozására is. Emiatt úgy tűnik, hogy ezek az egykori katonák, akik közül néhányan fizetést kapnak a BtS-től, – úgy anyagi mint politikai szempontból egy palesztinokat támogató narratíva népszerűsítésében érdekeltek. Nem csupán elmondták az igazságot a tapasztalataikról. Nyomás nehezedett rájuk, hogy szerepet játsszanak” – vonta le a következtetést a BtS tagjaival készített interjúkat követően Jake Wallis Simons angol újságíró, a The Telegraph újságírója  [49]

Friedman az alábbi tagokkal egészítette ki a finanszírozók listáját (amelyek közül egyik sem volt izraeli): a Dan Church Aid (Dán Egyházi Segély), egy dán lutheránus szervezet, a CCFD – Terre Solidaire, egy francia katolikus csoport, a norvég és a svéd kormányok és sok más. E szponzorok egyike sem izraeli. Megkérdezte, vajon támogatnak-e a norvég állampolgárok egy olyan szervezetet, amely nyomást gyakorol a brit katonákra, hogy azok a nemzetközi sajtó elé tárják a brit hadseregben tapasztalható túlkapásokat?  Vagy ösztönzi-e a svéd kormány a Hamász katonákat a háború idején elkövetett [bűn]tettek feltárására? [50]

 

A BtS zürichi kiállítása az IDF állítólagos rémtetteiről, Arutz Sheva
A BtS zürichi kiállítása az IDF állítólagos rémtetteiről, Arutz Sheva

 

2015 júniusában a zürichi Helferei művelődési ház egy olyan BtS – rendezvénynek adott otthont, amelynek részét képezte egy kiállítás, és olyan volt izraeli katonák vallomásai is, akik azt állították, hogy az IDF túl sok palesztin arabot gyilkolt meg. A rendezvény brosúrája szerint a szponzorok között szerepelt Zürich városának pénzügyi központja is, amelyet a város azzal magyarázott, hogy a rendezvény nagy számú zürichi közönség számára volt elérhető [51]

Washington DC-ben a 2015-ös alternatív fesztiválon (Capital Fringe Festival 2015) egy Ez az amit teszünk: színdarab a megszállásról című darab „kapta a legjobb produkció díját. A darab, amelyet Pamela Nice amerikai drámaíró írt és rendezett a Bts egyik 2013-as kiadványán, a Mi nyers logikánk című művön alapult. A három IDF katona – két férfi és egy nő tapasztalatait dramatizáló show szereplői válaszolnak a közönség kérdéseire.” [52]

„Azt hiszem, a jelenetek azért fontosak, mert az amerikaiak nem igazán tudják, hogy néz ki a megszállás. Legtöbbünk számára csupán egy szó a médiából.” – nyilatkozta Nice a Haaretznek egy telefoninterjúban. „A darab erről a valóságról ad képet, és sokan, akik a Nyugati Parton éltek és látták a darabot azt mondják, hátborzongató módon reprodukálta a valóságot.” [53]

Emiatt az élmény miatt kelti „a cselekmény egész környezete egy kihallgató szoba hangulatát” – kommentálta Yair Ashkenazi, a Haaretz újságírója. A nagy érdeklődésre való tekintettel az előadások számát meg kellett növelni. A BtS ezzel az érvvel cáfolta, hogy bármiféle kapcsolata lenne a produkcióval, hogy „valamennyi, a szervezetünk által gyűjtött vallomást közzétettük a honlapunkon és ezek hozzáférhetők a nyilvánosság számára, hogy tetszés szerint felhasználhassák őket.” [54]

 

 

A hazugságok ellensúlyozása

 

Az Izraelről és az IDF-ről terjesztett hazugságokat ellensúlyozandó az Eldadhoz és Litalhoz hasonló katonák körbeutazzák az országot, hogy elmondják, milyen kérdésekkel szembesülnek. Lital, aki közgazdaságoz és vezetést tanult a Ben Gurion egyetemen, a COGAT  tagja (Coordination of Government Activities in the Territories/ A  területeken zajló kormányzati tevékenységek koordinálása [55] ). A COGAT hivatalos küldetése: az izraeli kormány polgári ügyekkel kapcsolatos politikájának támogatása és gyakorlatba ültetése, az emberjogi kérdések, a gazdasági és infrastrukturális projektek előmozdítása Júdeában és Szamariában és a Gázai Övezetben. Az egység emellett még a Palesztin Hatósággal való kapcsolattartásban és ennek koordinációjában is vezető szerepet vállal a ’Nyugati Parton’ és Gázában.” [56]

Lital elmondta, hogy miközben egy Izrael és Júdea és Shomron között levő ellenőrzőpontnál teljesített szolgálatot, egy vajúdó, fájdalomtól üvöltöző 18-éves asszonyt szállító mentő kocsi érkezett. Ahelyett, hogy átvizsgálás nélkül beengedte volna a mentőt Izraelbe, Lital úgy döntött, átfésüli a kocsit. És az ülés alatt egy robbanószerkezetet talált.

Az egyetemeken találkoztak olyan diákcsoportokkal is, akik „palesztin-pártiaknak” nevezik magukat, valódi céljuk azonban Izrael lejáratása. Nem haszontalan komoly párbeszédbe bocsátkozni velük. Ők ugyanis csupán világgá akarják ordítani üzenetüket és teátrális felvonulásokat szeretnének. Eldad és Lital azonban tájékoztatni akarják az embereket a konfliktusról, mert meggyőződésük, hogy a párbeszéd az egyetlen, a megbékéléshez vezető út a térségben. „Nagyon megdöbbentünk azon, hogy a legelszántabb Izrael-ellenes aktivisták egy része zsidó és izraeli volt”- mesélték. A két katona gyakran tapasztalt ilyesmit a St. Louis-i Washington Universityn, a Jewis Voce for Peace (kb. Zsidók Hangja a Békéért) részéről. [57]

Számos veterán katona nyilvánosan utasította el az IDF hírnevének bemocskolására irányuló kísérleteket. Ron Ben – Yishai katonai újságíró szerint „már maga a Megtörjük a Hallgatást név is egy öncélú, szándékosan ferdítő elnevezés.” Izrael nyitott társadalom, ahol kivizsgálják a valós sérelmeket és nyomozást indítanak ezekkel kapcsolatban. Ezeket a panaszokat általában a M. A.G. (Military Advocate General’s Corps. , kb. katonai ügyvédek tanácsa) kezeli, egy olyan szervezet, amely meglehetősen független a parancsnoki lánctól, különösen magatartásbeli, etikai és a hadviselés törvényeit érintő kérdésekben. A M.A.G – szervezet rendszerint bemutatja vizsgálatai eredményeit a vezető külföldi jogi hatóságoknak. [58]

Michael Maoz tartalékos őrnagy, a tüzérségi hadtest egyik járőr – hadosztályának parancsnoka elmondta: neki nem kellett csatlakoznia a BtS-hez ahhoz, hogy valamilyen fajta jogsérelemről jelentést tehessen. Valahányszor katonai magatartásbeli kihágásokat tapasztalt, jelentést tett a visszaélésekről és a helyzetet azonnal meg is oldották. [59]

Az általa felsorolt példák magukban foglalták egy altiszt esetét, aki megalázta egy ellenőrzéshez megállított autó utasait, egy katonáét, aki italt fogadott el egy sofőrtől, akinek közben ellenőrizte az iratait, egy katonai sofőrtől, aki megpróbált megverni egy fogvatartottat azt követően, hogy ártalmatlanná tette és megbilincselte, stb. Az altiszt ellen eljárást indítottak, bebörtönözték és elbocsátották a zászlóaljtól, az italt –  bocsánatkérés kíséretében – visszaküldték a jármű vezetőjének, és a katonai sofőrt, egy tartalékost elítélték és nem hagyhatja el a bázis területét. „Az IDF nem buzdítja arra katonáit, hogy kegyetlenkedjenek a civil lakossággal csak azért, hogy kiélhessék bizonyos szadista késztetéseiket. És morálisan megkérdőjelezhető parancsok esetén mindig van valaki, akihez fordulni lehet, aki belátható időn belül orvosolni tudja a helyzetet. Ezt tapasztalatból tudom”- tette hozzá [60]

Egy 2015 decemberében tartott sajtótájékoztatón IDF – parancsnokok és harcoló katonák egy csoportja, akik hadat üzentek a BtS-nek is csatlakozott Yair Lapidhoz, a Yesh Atid elnökéhez, hogy bejelentsék a szervezet szándékainak meghiúsítására irányuló kísérleteikről. Lapid ígéretet tett egy olyan törvény bevezetésére, amely megakadályozza majd, hogy a BDS-t támogató szervezetek olyan izraeli nonprofit szervezeteket finanszírozzanak, amelyek bemocskolják a zsidó államot külföldön.

„Itt állok, az IDF 600 képviselője, parancsnokok és katonák, csapat-és zászlóalj-parancsnokok, legjobb fiaink által körülvéve. Ők képviselik azt, amit az IDF képvisel: az értékeket és a vezetést” – nyilatkozta Lapid.”Ők azért állnak itt, hogy megvédjék ezeket az értékeket. Az IDF ezeket az értékeket védi.”

„ A kritika társadalmat épít nekünk, de alapvető különbség van a kritika és az IDF- katonák és parancsnokok külföldön való lejáratása között”- mutatott rá. „Ez nem bírálat, hanem az állam alapjainak aláaknázása. A Megtörjük a Hallgatást – hoz hasonló szervezetek átlépték a kritika és a szabotázs közötti vörös vonalat” – szögezte le Lapid. [61]

Vajon ezek az „önjelölt jótevők” azt hiszik, hogy az ő éberségük nélkül az izraeli közvélemény nem figyelne oda ezekre a „jogsértésekre”? – tette fel a kérdést Moshe Arens, aki már háromszor teljesített szolgálatot Izrael védelmi minisztereként, egyszer pedig külügyminisztereként. Ez az országban történik, ahol a Haaretz könyörtelenül támadja az IDF-et és katonáit.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Izrael ellenségei elismerik az IDF magas erkölcsi normáit és a polgári áldozatok minimalizálása iránti eltökéltségét, mint a Hamásznak és a Hezbollahnak az a stratégiája, hogy a civil palesztin arab lakosság körében, a kórházak és iskolák közelében helyezze el parancsnoki központjait, hiszen tudják, hogy Izrael nem szívesen támadja meg ezeket a célpontokat. „A hadviselés történetében erre még nem volt precedens.”- érvel Arens. „A múltbeli háborúkban a hadseregeknek nem állt érdekében a civilek mögé bújni, hiszen jól tudták, hogy a konfliktus egyik résztvevője sem törődik sokat a polgári áldozatokkal.” [62]

 

 

A civil szervezetek „átláthatósági számlája

 

 

Ayelet Shaked
Ayelet Shaked

Ayelet Shaked izraeli igazságügy miniszter olyan jogszabályok bevezetésével reagált a civil szervezetek izraeli belpolitikába való beavatkozására , melyek célja azoknak a külföldi alapoknak a megadóztatása vagy eltávolítása, amelyek az izraeli –palesztin arab konfliktusban érintett civil szervezeteket pénzelnek. Elítélte az idegen kormányok „botrányos beavatkozását az izraeli belügyekbe”. [63]. Mint rámutatott, mintegy 70, vagy az Európai Unióból vagy olyan önálló országokból, mint Dánia, Svédország, Belgium és Norvégia származó civil szervezet dolgozik azon, hogy „aláaknázza Izrael demokratikus zsidó államként való létezésének legitimitását”. [64]

Ellenfelei azzal vádolják a jogszabályt, hogy nem demokratikus, „mccarthysta” és a baloldali csoportokat akarja megbélyegezni. A civil alapítványok képviselői egyenlőségjelet tesznek a törvénytervezet és azok közé a megszorítások közé, amelyeket Vlagyimir Putyin eszközölt Oroszországban Recep Tayyip Erdogan pedig Törökországban. Azokat a képviselők, akik bevételüknek több mint a felét külföldi kormányoktól kapják, a Knesszetben általuk képviselt szervezetek neveit feltüntető kitűzők viselésére kötelezik majd, és a Knesszet lobbistáitól is ugyanezt várják el [65]

A nonprofit csoportok által benyújtott dokumentumokon fel kell tüntetni a külföldi szponzorokat is , különben megbírságolják őket.[66] A jogszabályt és Ayelet Shaked igazságügy minisztert érő támadások veszélyes rágalmazási szintet értek el [67]

Az EU  annak az aggasztó trend részének tekinti a törvényjavaslatot, amely bizonyos – különösen az emberi jogok területén tevékenykedő – civil szervezetek  megnevezésére és megszégyenítésére irányul, így hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberi jogokat, mint általános és alapvető értéket egy nyilvános párbeszédben, általában véve se becsüljék sokra .” [68]

2016 januárjában, egy Dan Shapiro az Egyesült Államok izraeli nagykövete és Shaked közötti találkozót követően az Egyesült Államok nagykövetsége egy „ rendhagyó” közleményt adott ki a Shapiro – Shaked találkozóról:  „A nagykövet rámutatott arra, hogy Izrael erős és életképes demokrácia, amelyben minden látásmód ténylegesen képviselheti magát és amely egy virágzó, átlátszó társadalmat támogat. Megismételte az Egyesült Államok álláspontját, miszerint egy ilyesfajta szabad és működőképes civil társadalom egy egészséges demokrácia alapvető tartozéka, és a kormányoknak védelmeznie kell a szólásszabadságot és az egyet nem értés békés eszközökkel való kinyilvánítását és olyan légkört kell teremtenie, ahol minden hang hallható.”

Shaked elismerte az amerikaiak őszinte aggályait, de biztosította őket ezek felesleges voltáról. „Izrael erős demokrácia, s mint ilyennek nincs szüksége arra, hogy más nemzetek beavatkozzanak belső törvénykezésébe. Ajtóink nyitva állnak, hogy párbeszédet folytassunk a barátokkal.”

Shaked felhívta a figyelmet arra, hogy egy uniós forrás nemrég 30,000 fontot utalt át a Becelemnek, hogy az támadja a jogszabály-javaslatot. ”Minden izraeli szervezetnek jogában áll tiltakozni bármely törvényjavaslat ellen. De nagyon furcsállom, hogy az idegen kormányok idáig nyújtják hosszú karjaikat, hogy beavatkozzanak a belső legiszlációs folyamatokba.” [69]

Hozzátehette volna azt is, hogy a Reformzsidók Egyesületének, a Rágalmazás-ellenes Liga (Anti-Defamation League) és az Amerikai Kongresszusnak a törvényjavaslatot bíráló nyilatkozatait szintén nemkívánatos beavatkozásnak tekintik. [70]

Gerald Steinberg visszautasította a törvényjavaslat ellenzői által eszközölt összehasonlításokat és aggályaikat. Mint megjegyezte, a javaslat nem fogja korlátozni az Izraelen belül folytatott vitákat vagy az IDF bírálatát – bármi legyen is ezek következménye. A cél felvenni a harcot az NGO-k  démonizációs –és bojkott- kampányai által képviselt, a jövőben egyre erősödő külső fenyegetéssel. A „külföldi ügynököket” korlátozó törvényjavaslatot hamarosan elfogadhatják. Az ország erkölcsi kiállását támadó és az „emberi jogok” nyelvezetével visszaélő európai finanszírozású kampányok már túl sok piros vonalat lépnek át Izrael számára. „Annak a veszélye, hogy e nemzetközi kampányoknak köszönhetően pária-állammá válik, sokkal nagyobb, mint a civil szervezetek megbélyegzésének ára és ezek utazásának korlátozása” [71]

A BtS és más civil szervezetek idegen államok általi finanszírozása Izrael nemzeti szuverenitása elleni támadásnak tekinthető és nagyon érzékeny téma az izraeliek körében. Ez arra késztette a centrista politikusokat, hogy elítéljék a BtS-t és az ezt szponzoráló európai államokat, jobban támogassák a „Shaked-számlát” vagy más, még ennél is szigorúbb korlátozásokat támogató törvényjavaslatokat [72]

Denis MacEoin, az arabisztikai-  és iszlám tanulmányok egyik professzora feltette a kérdést, miért jelent fenyegetést a liberális eszmények számára, ha Izrael úgy dönt, hogy ˇbizonyos fokú ellenőrzést gyakorol polgárai jogai fölött, annak azért, hogy többé ne legyen kitéve ilyen mérvű gátlástalan dezinformálásnak, gyűlöletnek és rombolásnak. Ezt a világ egyetlen más országa sem lenne hajlandó elviselni, miért pont Izrael tenné?  Izrael – az emberi jogok fáklyája egy háború, előítéletek, a szólásszabadság megtagadása és a demokrácia iránti ellenségesség által sújtott övezetben – legyen kiközösítve azért, mert humanitárius módon elkötelezte magát ezek mellett az értékek mellett?”  [73]

Izrael nem az egyetlen olyan ország, amely igyekszik megvédeni magát a külső befolyásoktól. 2015 február 25-én például az osztrák parlament elfogadott egy, az Ausztria száz éves Iszlám Törvényét (Islamgesetz) – az országban élő az országban élő muszlimok státuszát szabályozó rendelkezést – megreformáló törvényt.  Ennek legfontosabb eleme, hogy az új törvény 6.2 paragrafusa a külső – feltehetően Törökország, Szaúd Arábia és az Arab Öböl államai irányából érkező – befolyást igyekszik csökkenteni oly módon, hogy betiltja a mecsetek , imámok és ausztriai muszlim szervezetek külföldről való irányítását.

bécsi csata, 1683
Bécsi csata, 1683

A University of Vienna adatai szerint Ausztria muszlim lakossága jelenleg több mint 574.000 fő (vagyis megközelítőleg az össznépesség 7%), amely jelentős növekedés a 2001-es 340.000 (vagy 4,25%) és az 1990 –es 150.000 (vagy 2%) becsült értékekhez képest.

Sebasian Kurz, Ausztria integrációs-és külügyminisztere így indokolta az 1912-ben hozott törvény megváltoztatását: „Csökkenteni akarjuk a külföldről gyakorolt politikai befolyást és ellenőrzést és lehetőséget akarunk adni az iszlámnak, hogy szabadon – és közös európai értékeinkkel összhangban – fejlődhessen a társadalmunkon belül.” [74]

 

 

 

I.rész

A Megtörjük a hallgatást (Sovrim Stika, ang. Breaking the Silence, röv. BtS) valódi céljai. Milyen módszerekkel dolgozik? Miért annyira kártékony? A BtS túllép az emberi jogok kérdésein, csak hogy bizalmas információhoz jusson.

 

II.rész

Váratlan helyről védik a BtS-t. A propaganda és a tényfeltárás közötti különbség. Hogyan vélekednek a nemzetközi katonai szakértők? A jogos önvédelem fogalma.

 

A teljes cikk:

“Megtörjük a hallgatást”: akik belülről szabotálják Izraelt

 

 

 A szerzőről:

Dr. Alex Grobman történész és a Palesztinok joga Izraelhez  (The Palestinian Right To Israel | Balfour Books, 2010) szerzője, valamint a Történelemtagadás: kik mondják azt, hogy a holokauszt sosem történt meg és miért mondják ezt? “Denying History: Who Says The Holocaust Never Happened And Why Do They Say It?” | University of California Press, 2000) szerzőtársa. Legújabb könyve: Engedély a gyilkosságra: a Cion bölcseinek jegyzőkönyve mint állandó fenyegetés.

 

 

ford  -kk –

 

Eredeti cikk: 

Op-Ed: Breaking the Silence: Sabotaging Israel from within

 

Kapcsolódó:

 

Leharblog: Idegen pénzen 

„Izraeli szervezet a Sovrim Stika is (megtörjük a hallgatást), mely elsősorban a fiatalok körében folytat kampányt az izraeli hadsereg ellen, (katonai szolgálat megtagadására biztat) külföldön pedig a Tzahal lejáratásával, a katonák “gyilkosként” való beállításával kampányol.

A kimutatás szerint 2013-15 között 5.214.788 shekel bevételre tett szert, mely összeg közvetlenül idegen államok kormányszerveitől származott. Ezek a következők: Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Írország, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Britannia és az EU.

Ezen kívül  2008-14 közötti időszakban a NIF-től származó bevétele 2.727.309 és a “Palesztin Alapítvány”-tól (mely a Palesztin Hatóságot rejti magában) 1.170.000 shekel volt. Megjegyzem, hogy bankszámláját a Palesztin Hatóság kezeli, Ramallah-ban.”

 

Gázai válság – 2014. nyár, Hírhatárba írt cikksorozatom

Meghurcolják az izraeli katonákat az Egyesült Királyságban (Kemp egyik, az 50 napos háborúról tartott előadásának fordítása is ott olvasható)

Gyerekek, mint élőpajzsok: a Myths and Facts albuma

A pofátlanság csúcsa: illegális palesztin építkezés -uniós pénzből

Luxus és nyomor egyvelege a Palesztin Hatóság területén

Liberálisok, akik ellentmondásba keveredtek magukkal

 

 

Lábjegyzetek

 

[42]Nadav Weiman, “Why I Broke the Silence,” Haaretz (June 30, 2015).

[43] Robbie Sabel, “The Campaign to Delegitimize Israel with the False Charge of Apartheid,” Jerusalem Center for Public Affairs, (2009); Hi Matar, “Why do so many Israelis hate Breaking the Silence?’ op.cit.

[44] Alex Grobman, “Recognizing Israel as the Jewish State: Part I,” Israel National News (May 8, 2016); Khaled Abu Toameh, “Why Palestinians Cannot Make Peace with Israel,” Gatestone Institute (July 13, 2015); Chloé Valdary “An Unwelcome Palestinian Reformer,” The Wall Street Journal(July 29, 2015); Khaled Abu Toameh, “Who Is Destroying the Palestinian Dream?” Gatestone Institute (August 3, 2015).

[45] “Gerald Steinberg, “Publication of Israeli soldiers’ accounts clouded by political agenda,” Sydney Morning Herald (May 9, 2015); “Breaking the Silence: Details of European Government Funding,” NGO Monitor (December 20, 2015).

[46] Steinberg, “An Irresponsible Civil Society Harms Israel,” op.cit.

[48] “Europe to Breaking the Silence: Bring Us As Many Incriminating Testimonies As Possible,” NGO Monitor (May 4, 2015); Jake Wallis Simons, “Why are European powers (and Oxfam) funding a radical Israeli group?” The Telegraph (December 17, 2013);Breaking the Silence (Shovrim Shtika) NGO Monitor (March 15, 2015); Lori Lowenthal Marcus, “Behind Breaking the Silence: Foreign Funding, Bounty Hunting, and Hypocrisy,”The Jewish Press (May 11, 2015); “Watchdog: ‘Breaking the Silence’ was Paid to Incriminate IDF,” The Tower (May 6, 2015); see also, “Analysis: I Don’t Trust the AP’s Report on Civilian Deaths in Gaza and Neither Should You,” the Algemeiner (February 14, 2015); “Investigate Israel’s political leadership over civilian deaths in Gaza,” Haaretz (May 6, 2015); Booth, “New report details how Israeli soldiers killed civilians in Gaza,” op.cit; Peter Beaumont, “Israeli soldiers cast doubt on legality of Gaza military tactics,” The Guardian (May 4, 2105).

[49]Jake Wallis Simons, “Why are European powers (and Oxfam) funding a radical Israeli group?” The Telegraph (December 17, 2013).

[50] Friedman, “The Latest ‘Breaking the Silence’ Report,” op.cit; (http://www.breakingthesilence.org.il/about/transparency).

[51] “Correspondence Between NGO Monitor and Zurich Municipality Regarding Breaking the Silence, NGO Monitor (May 20, 2015); http: //www.kulturhaus-helferei.ch/dynpg/upload/imgfile773.pdf.); David Daoud, “Public Funding for Swiss ‘Breaking the Silence’ Event Stuns Local Jewish Community,” the Algemeiner (May 20, 2015).

[52] Yair Ashkenazi, “Breaking the Silence in Israel by treading the boards in Washington,” Haaretz (August 3, 2015);https://www.capitalfringe.org/events/572-it-s-what-we-do-a-play-about-the-occupation.

[53] Ibid.

[54] Ibid.

[55]Elad and Lital, “Why I Tour The U.S. As An Israeli Soldier,” op.cit.

[56] The Coordinator of Government Activities in the Territories Unit (COGAT) (http://www.cogat.idf.il/896-en/IDFG.aspx).

[57] Elad and Lital, op.cit.

[58] Anthony, “Breaking the Silence abroad: A statement by Our Soldiers Speak and Ron Ben-Yishai,” op.cit.

[59] Michael Maoz, “No need to break the silence,” Israel Hayom (December 24, 2015).

[60] Ibid; see also Yoni Kempinski, “’The IDF is the most moral army in the world,’” Israel National News (December 21, 2015).

[61] Yoni Kempinski, “’Breaking the Silence has crossed the line into sabotage,’” Israel National News (December 20, 2015).

[62] Moshe Arens, “Breaking the Silence’s smear campaign only serves Israel’s enemies,” Haaretz (January 18, 2016).

[63] Raphael Ahren, “Why does Europe fund left-wing Israeli groups?” The Times of Israel (January 7, 2016).

[64] Raphael Ahren, “Why does Europe fund left-wing Israeli groups?” The Times of Israel (January 7, 2016).

[65] Haaretz editorial, “NGO bill: Assault on democracy or legitimate effort to guard against foreign intervention?” Haaretz (December 27, 2015); Allison Kaplan Sommer, “When John Kerry Was the Soldier ‘Breaking the Silence’,” Haaretz (December 21, 2015); Steven Klein, “Labeling Jews: Left-wing NGOs, wear a yellow star in the Knesset,” Haaretz (December 30, 2015); Asa Fitch, “Israeli Measure Would Require Disclosure From Foreign-Funded Nonprofits,” The Wall Street Journal (December 27, 2015); Washington Post Editorial Board “A danger to Israeli democracy,” The Washington Post  (January 2, 2016); Uri Keidar, “Calling out the two liberals who can stop Israel’s NGO bill,” Haaretz (January 11, 2016); Barak Ravid, “Ambassador Shapiro tells Minister Shaked: U.S. concerned by ‘NGO transparency bill,’” Haaretz (January 11, 2016).

[66] Steinberg, “An Irresponsible Civil Society Harms Israel,” op.cit; Jonathan Lis, “Israeli ministers to vote on bill seeking to out foreign-funded NGOs,” Haaretz (December 24, 2015).

[67] Henry Siegman, “Does America really “share values” with today’s Israel?” Haaretz (December 30, 2015); Don Futterman, “Defame, don’t engage: The witch hunt against Breaking the Silence,” Haaretz (December 20, 2015); Jonathan Lis and Sharon Pulwer, “Justice Minister Shaked is ‘Neo-Nazi scum,’ says Hebrew University professor,” Haaretz (December 28, 2015).

[68] Ahrens, op.cit.

[69] Barak Ravid, “Minister Shaked to U.S.: Israel is a strong democracy, do not intervene in our legislation,” Haaretz (January 11, 2016); Herb Keinon, “EU-linked group gives B’Tselem 30,000 euros to fight ‘NGO transparency’ bill,” The Jerusalem Post (January 10, 2016).

[70] “URJ President: We’re Opposed to Israeli Legislation on NGOs,” Union for Reform Judaism (January 12, 2016); Cynthia Blank, “ADL joins chorus of US ‘concern’ over NGO Transparency Law,” Israel National News (January 12, 2016); AJC Statement on Proposed Israeli NGO Law,” AJC Global Jewish Advocacy (January 5, 2016).

[71] Steinberg, “An Irresponsible Civil Society Harms Israel,” op.cit.

[72] Ibid; Gerald Steinberg, “The Issues Behind Israel’s NGO Law,” (January 6, 2015).

[73] MacEoin, op.cit; “New legislation targets Israeli NGOs,” op.cit.

[74] Soeren Kern, “Austria Passes Reforms to 1912 Islam Law,” Gatestone (February 27, 20

 

„Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt – II. rész

„Megtörjük a hallgatást” : akik belülről szabotálják Izraelt – II. rész

 

Váratlan helyről védik a BtS-t. A propaganda és a tényfeltárás közötti különbség. Hogyan vélekednek a nemzetközi katonai szakértők? A jogos önvédelem fogalma.

 

Dr. Alex Grobman történész, az Arutz Sheva munkatársa hiánypótló összefoglalója a Sovrim Stika ( Megtörjük a Hallgatást , angolul Breaking the Silence) sötét ügyeiről. A magát jogvédő szervezetnek álcázó tömörülés valódi célja Izrael lejáratása, gyilkosokként állítva be az IDF katonáit. Sajnos külföldi propagandájuk rendkívül sikeres, a cikk tényanyaga ezt igyekszik ellensúlyozni. A jobb áttekinthetőség kedvéért a terjedelmes írást több részre tagoltam.

Az eredeti cikk által használt  BtS rövidítést ( az angol Breaking the Silence kezdőbetűi) én is megtartottam. Nem tévesztendő össze a hasonló hangzású, szintén Izrael ellehetetlenítésére irányuló bojkott- kampánnyal, a BDS-el (Boycott, Divestment and Sanctions, azaz bojkott, elszigetelés és szankciók).

 

 

 

IDF - katonák Gáza utcáin
IDF – katonák Gáza utcáin

 

 

Váratlan helyről védik a BtS-t

 

A Shin Bet biztonsági szolgálat egykori vezetője, Yuval Diskin, Netanyahu egyik harsány kritikusa kifejtette, hogy jóllehet ellenzi azoknak a civil szervezeteknek és újságíróknak a tevékenységét, akik nem szeretik a hazájukat, jómaga, Diskin meg van győződve arról, hogy „közreműködésük nagyon fontos és segítenek nekünk megőrizni a legkényesebb emberi jogi kérdések iránti fogékonyságunkat.” (…) „Ez akkor is így van, ha súlyosbítják a helyzetet, ha gyakran pontatlanok és ha munkájuk szakmai szempontból kívánnivalót is hagy maguk után.” [22]

A BtS támogatásában olyan emberek csatlakoztak Diskinhez, mint Ami Ayalon vezérőrnagy, a Shin Bet biztonsági vezetője és haditengerészet parancsnoka, Elik Ron, az északi kerület nyugalmazott rendőrfőnök- helyettese és Amiram Levin, az IDF északi parancsnokságának vezetője, a Sayeret Matkal elit alakulat parancsnoka és a Mossad igazgatóhelyettese. „Az IDF-nek arra kell bátorítania a Megtörjük a Hallgatást és a hozzá hasonló szervezeteket, hogy félelem nélkül szólaljanak fel az IDF-ben és az izraeli társadalomban.” [23]

A BtS- nek ez a védelmezése zavarba ejtő. Ha az IDF katonáinak nincsenek megfelelő eszközeik arra, hogy hangot adjanak sérelmeiknek, Izrael katonai és biztonsági elitjének e tagjai miért nem kezdeményeztek vagy javasoltak eljárásokat? És ha megpróbáltak bevezetni ilyen intézkedéseket, kudarcot vallottak? Ha igen, miért? És miért támogatnak egy, az országukat rágalmazó szervezetet ? Nincsenek megfelelőbb módszerek arra, hogy változásokat indítsanak el az IDF-ben annál, semhogy muníciót adjanak azoknak, akik a zsidó állam legitimitását akarják alá aknázni ? Annyira sürgős lenne a probléma, hogy nincsenek más módszerek?

 

 

Matti Friedman újságíró válasza

 

Matti Friedman izraeli – kanadai újságíró, az Associated Press jeruzsálemi kirendeltségének egykori tudósítója, akinek cikkei felhívták a figyelmet arra, hogy a média Izrael rovására csúsztat [ 24], figyelmeztetett, hogy „ a jelentés szerzői nem újságírók, beszámolóiknak pedig nem az a célja, hogy magyarázatot adjanak, hanem hogy sokkoljanak. Ez propaganda. Ez rendben van, ha tisztában vagy, mi az, amit olvasol, de az a gyanúm, hogy az emberek többségének fogalma sincs róla.” [25]

Friedman arra buzdította az újságírókat, vizsgálják felül ezeket a névtelen katonáktól származó nyilatkozatokat, feltéve azt a kérdést, hogyan viszonyulnak  az IDF módszerei más hadseregekéhez. „A tűzparancs szabályozása laza – mihez képest?  A civil sebesültek aránya magas – mihez képest? Magasabb, mint az Egyesült Államoké Falludzsában?  Vagy mint a briteké Észak Írországban? Vagy a kanadaiaké Helmand  tartományban? A ’laza’ és a ’magas’ relatív fogalmak.” „Minek alapján ítélik meg Izraelt ? Ha nem ismerjük az összehasonlítás alapját képező körülményeket és kritériumokat, a bírálat értelmetlen és felelőtlen.” Természetesen tisztában volt azzal is, hogy az újságírók nem fognak időt és energiát fektetni abba, hogy válaszokat találjanak ezekre a kérdésekre. [26]

Friedman nem vonja kétségbe, hogy a jelentésben leírt esetek egy része valóban megtörtént. Mások nem. Saját tapasztalatai alapján úgy találta, hogy a gyalogosok, akik a parancsnoki láncolat végén állnak, „gyakran nem értik meg azt, amit látnak, vagy az okot, hogy mit miért csinálnak.” És aminek egy közlegény, egy őrmester vagy egy hadnagy gyakran kevés vagy semennyi jelentőséget nem tulajdonít – egyértelmű a hierarchia magasabb fokain állók számára. A fiatal katonák gyakran nem értik meg egy támadási terv hátterében levő gondolatmenetet, különösen harc esetén vagy azt követően. [27]

A jelentés élesen kritikus hangvétele ellenére azonban a katonák nyíltan beszéltek azokról az eljárásokról, amelyeket azért kellett végrehajtaniuk, hogy megelőzzék a civilek sérüléseit – hívta fel a figyelmet Friedman. (például “figyelmeztető szórólapok,” a tetőn „kopogtató” rakéták, telefonhívások, figyelmeztető aknák, figyelmeztető lövések, az ENSZ – létesítményekhez hasonló védett helyek listája, a drónok, melyek a légicsapás előtt a felderítették a célpontokat, hogy kiderítsék, vannak –e civilek, stb). Valamennyi akcióra olyan területeken került sor, ahol az IDF figyelmeztette a gázai civileket és a Hamász terroristáit, hogy a katonák már úton vannak. Ezeket a korlátozásokat maguktól értetődőnek tekintették, mintha csak minden hadseregnél általános normának számítanának, jóllehet „valójában sok közülük csak az izraeli hadseregre jellemző”. Továbbá valószínű, hogy e katonák közül sokan, ha csak nem mindannyian, nem is értették egészen, kikkel beszélnek, és hogyan fogják felhasználni vallomásaikat Izrael határain kívül. [28]

 

Hamász, élőpajzs, rajz
A Hamász élőpajzsként használja a palesztinokat

 

 

 

Élvonalbeli nemzetközi katonai szakértők és politikai vezetők elemzései

 

Ahhoz, hogy még teljesebb képet kapjunk az IDF magatartásáról, tanulságos megvizsgálnunk milyen következtetésekre jutott Richard Kemp , a brit haderők volt afghanisztáni parancsnoka valamint a világ élvonalbeli katonai szakértői és politikai vezetői. Gyakorlatilag valamennyi izraeli konfliktusban azzal vádolják az IDF-et, hogy aránytalan erő alkalmazásával kényszeríti megadásra ellenségeit. [29]

„Az arányosság…egyik oldal esetén sem jelent egyszersmind kapcsolatot is a sérültek számával”- jegyzi meg Kemp, „hanem egy olyan számítást, amely felméri, hogy egy támadás során az esetleges civil halottak és civil sebesültek száma vagy a polgári objektumokban esett kár túlságosan nagy-e a várható, konkrét és közvetlen katonai előnyökhöz képest. Tudom, hogy vezetőik nagy hangsúlyt fektetnek a fegyveres konfliktusokra vonatkozó jogszabályok  betartására. Ez magában foglalja az izraeli katonai törvénykönyvben lefektetett és a Vörös Kereszt Nemzetközi Közössége által is elismert arányosság elvét.” [30]

„Azokon a módszereken kívül, amelyekhez az IDF folyamodott, nem létezett semmi más reális és hatékony eszköz az agresszor rakétazáporának megállítására.” – nyilatkozta. Azaz a „vezérlő – és irányítási struktúrák, a Hamász és más gázai csoportosulások harcosai és lőszerkészletei ellen irányuló, precíziós légi –és tüzérségi csapások. És egyetlen országnak egyetlen más katonai szakértője sem javasolt egy ilyesfajta agresszióval szembeni életképes alternatív védelmi módszereket.” [31 Richard Kemp beadványa a 2014-es gázai konfliktust ügyében az ENSZ független vizsgálóbizottságához  ]

A fegyveres konfliktusok jogszabályait és a gázai polgári áldozatok számának minimalizálását illetően [Kemp] úgy találta, hogy az IDF rendkívüli intézkedéseket tett ennek érdekében. Jóllehet számos politikus, ENSZ- hivatalnok, jogvédő csoport és civil szervezet követelte Izraeltől, hogy tegyen többet a civil áldozatok számának minimalizálása érdekében, egyikük sem tett javaslatot arra, hogyan lehetne ezt kivitelezni.” Izrael világviszonylatban élvonalban jár a polgári áldozatok számának minimalizálásáért tett intézkedéseket illetően. Ezt alátámasztják az Egyesült Államok hadseregének – a világ legkifinomultabb és legerősebb alakulatának – arra tett erőfeszítései is, hogy e tekintetben tanuljanak az IDF-től.”  [32]

Martin Dempsey az Egyesült Államok hadseregének tábornoka, és a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke egyetértett Kemppel, amikor így nyilatkozott: „Én tényleg azt hiszem, hogy Izrael rendkívüli erőfeszítéseket tett a járulékos károk és a polgári áldozatok számának csökkentése érdekében.” (…) „Egy ilyesfajta konfliktus esetén, amikor te olyan normákhoz ragaszkodsz, amelyeket ellenfeled nem tart be, bírálatok érnek majd a civil áldozatokért…Az IDF-nek nem áll érdekében a polgári áldozatok számának növelése. Nekik az az érdekük, hogy gátat vessenek a Gázai Övezetből az Izraelre lőtt rakéták és lövedékek záporának” [33.  Izrael a civil áldozatok számának minimalizálására törekedett Gázában, Reuters 2014 november ]

Dempsey azt is elárulta, hogy három hónappal azelőtt a Pentagon [Izraelbe] küldött az IDF-el konzultálni egy, magas rangú katonatisztekből és tiszthelyettesekből álló csoportot, amely „tanult a leckéből”, hogy kiderítsék, mit tanulhatnak, beleértve „a polgári áldozatok megelőzésére tett lépéseket és azt, hogy mit tettek az alagútrendszerekkel.” [34]

Ugyanerre a következtetésekre jutottak más katonai vezetők is. 2015 május 18 -22 között a High Level International Military Group  11 fős, az  Egyesült Államokból, Németországból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Spanyolországból, Olaszországból, Ausztráliából és Kolumbiából érkező egykori vezérkari főnökökből, tábornokokból, magas rangú tisztekből és tisztviselőkből álló szakértői bizottsága látogatott Izraelbe, hogy tanulmányozza a 2014-es gázai konfliktust. Jelentésük így kezdődött: „Egyetértünk…Martin Dempsey tábornokkal”  [35]

Továbbá: „Mindent egybevéve arra a következtetésre jutottunk, hogy …Izrael, a levegőben, a szárazföldön és a tengeren egyaránt nem csupán az ésszerűség keretei között tartotta be a fegyveres konfliktus nemzetközi jogszabályait, hanem még jócskán túl is teljesítette ezeket a normákat. A parancsnoki hierarchia felsőbb és alacsonyabb szintjein mindenütt megtalálhattuk ennek egyértelmű bizonyítékait. A komolyságnak az a szintje, amellyel Izrael erkölcsi kötelességeit és felelősségeit teljesítette a fegyveres konfliktus jogszabályainak keretei között, azt eredményezte, hogy Izrael lelkiismeretes ragaszkodása a hadviselés törvényeihez bizonyos esetekben izraeli katonák és civilek életébe került.” [36]

Egy volt, magas rangú amerikai katonai vezetőkből álló munkacsoport, amelyet a Hamasz stratégiáink és Izrael ezekre adott válaszainak értékelésével bíztak meg, arra a következtetésre jutott, hogy„ a Hamász kihasználta az izraeli polgárok idegenkedését a felesleges vagy indokolatlan emberáldozatoktól,” és „válogatás nélkülinek és aránytalnnak” állítva be az IDF taktikáit, a [Hamász]  megpróbálta aláaknázni ezeket a háborús erőfeszítéseket. [37]

Továbbá: „Ellentétben a széles körben elterjedt, jogsértő katonai magatartást felrovó vádakkal,” a munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy „Izrael módszeresen alkalmazta a fegyveres konfliktus jogszabályait (Law of Armed Conflict /LOAC) , tiszteletben tartva sőt még túl is teljesítve ezeket az előírásokat. Gyakorlatilag precedens nélküli erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ne okozzon kárt a civileknek – még akkor sem, amikor ezt lehetővé tette volna a törvény, és azért, hogy eloszlassa bírálói aggályait. Azonban hadereje korlátozásával akaratlanul is felhatalmazta a Hamászt arra, hogy saját céljainak megfelelően és végső soron a civilek rovására ferdítse el a törvényt és a a cselekedeteket. A civil áldozatokért kizárólag a Hamászt terheli felelősség.” [38]

Lényeges, hogy a Munkacsoport ellenezte az izraeli megszorításoknak ezt a szintjét, és úgy vélekedtek, hogy ennek nem szabad normává válnia az USA fegyveres erői számára. „ Az IDF által eszközölt egyre nagyobb mértékű korlátozások a jog és a politika összemosásának veszélyét tükrözik” – vonták le a következtetést. „Ha a haderő alkalmazása esetén nincs világos választóvonal a jog és a politikán alapuló korlátozások között, az egyre szigorodó normák egyfelől – még akkor is ha a nemzeti politika részeként alkalmazzák,  nem pedig a törvény kötelezi rá őket – annak a kockázatát rejtik, hogy olyan precedenst teremtenek, amelyhez valószínűleg elvárják, hogy a haderők a jövőben is alkalmazkodjanak. Ennek eredménye nem csupán a nemzetbiztonságot veszélyezteti jobban, hanem a civilekre is nagyobb kockázatot jelent, hiszen az olyan, nem hagyományos ellenségek, mint a Hamász, tudatosan törekszenek a civil áldozatok növelésére, akiket aztán, általában véve hamisan, ellenfeleik jogsértő támadásai következményeként állítanak be.” [39]

 

 

Annak meghatározása, mi tekinthető jogos önvédelemnek

 

Az a tény, hogy néhány katonai szakértő ellenezte az izraelihez hasonló megszorításokat, felveti a kérdést: hogyan kellene az IDF-nek reagálnia az olyan típusú ellenségre, amely nincs tekintettel a civilek és a harcosok közötti különbségtétel elvére. Ezzel az erkölcsi dilemmával szembesítették Asa Kashert, a Tel-Aviv University professzorát, izraeli filozófust és nyelvészt, az IDF Etikai Kódexének szerzőjét.

Az első probléma az, hogy jóllehet az arabok dicsőítik a halált, az izraeliek tisztelik az életet. „Meg kell szabadulnunk attól a magatartástól, amely reszketve aggódik mások életéért, de teljes mértékben semmibe veszi harcoló katonáinkét.”- javasolta Kasher. „A nemzetközi törvények olyan álláspontot akarnak ránk kényszeríteni, mintha a katonáink csak fogyóeszközök lennének, az ellenséges civilek életét pedig jobban kell óvnunk, mint harcoló csapatainkét. A kötszer fogyóeszköz. A víz fogyóeszköz. Az emberi lények nem azok.”

„Ha figyelmeztettük a terroristák szomszédait, hogy hagyják el a területet…miért maradnak ott? Azért, mert úgy döntöttek, hogy élőpajzsként szolgálnak a terroristák számára” – vonta le Kasher a következtetést. „Amennyiben nem jelent fenyegetést a számomra, nem akarok csak azért megölni egy emberi lényt, mert élőpajzs. De kockáztassa életét érte egy katonám? Pirosabb egy élőpajzs vére az én katonáménál? A katonának nincs más választása, mint ott lenni Gázában, abban a sikátorban. De miért kéne beküldeni ? A jenini csatában, az Erős Szikla hadművelet kellős közepén az IDF tudta, hogy egy menekülttábor tele van rejtett csapdákkal. De azért, hogy ne tegyenek kárt a civilekben, ragaszkodtak ahhoz, hogy ne bombázzák a levegőből – és szörnyű veszteségeket szenvedtek. Ez hiba volt. Inkább annak érdekében kellett volna erőfeszítéseket tenniük, hogy távolítsák el a civil lakosságot a terroristák környezetéből, így nem kellett volna beküldeniük a gyalogságot.” [40]

Más szavakkal, Kasher azt mondja, hogy „Izrael nem veszítheti el arra való képességét, hogy megvédelmezze civiljeit a támadásoktól pusztán azért, mert a terroristák a nem-harcolók mögé bújnak. Ha így tenne, azt jelentené, hogy lemond minden, önvédelemhez való jogáról.” „ Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az IDF – katonák nagy része, főleg a hadseregben és a tengerészetben, sorkatona. Egyenruhát viselő civilekként joguk van megkérdezni az államtól, valamint az IDF-től és annak parancsnokaitól, vajon nagyobb veszélynek vannak-e kitéve azért, hogy megmentsék azoknak az nem-harcoló ellenfeleiknek életét, akiket ismételten figyelmezettek, hogy hagyják el a csata helyszínét. Egy igenlő válasz morális szempontból elfogadhatatlan lenne.” [41]

 

 

(Folyt köv)

 

 

I.rész

A Megtörjük a hallgatást (Sovrim Stika, ang. Breaking the Silence, röv. BtS) valódi céljai. Milyen módszerekkel dolgozik? Miért annyira kártékony? A BtS túllép az emberi jogok kérdésein, csak hogy bizalmas információhoz jusson.

 

III.rész

Az átláthatóság szükségessége. A BtS finanszírozása. A hazugságok ellensúlyozása. A civil szervezetek „átláthatósági számlája.”

 

A teljes cikk:

“Megtörjük a hallgatást”: akik belülről szabotálják Izraelt

 

 

 

 

 A szerzőről:

Dr. Alex Grobman történész és a Palesztinok joga Izraelhez  (The Palestinian Right To Israel | Balfour Books, 2010) szerzője, valamint a Történelemtagadás: kik mondják azt, hogy a holokauszt sosem történt meg és miért mondják ezt? “Denying History: Who Says The Holocaust Never Happened And Why Do They Say It?” | University of California Press, 2000) szerzőtársa. Legújabb könyve: Engedély a gyilkosságra: a Cion bölcseinek jegyzőkönyve mint állandó fenyegetés.

 

 

ford  -kk –

 

Eredeti cikk: 

Op-Ed: Breaking the Silence: Sabotaging Israel from within

 

Kapcsolódó:

 

Leharblog: Idegen pénzen 

„Izraeli szervezet a Sovrim Stika is (megtörjük a hallgatást), mely elsősorban a fiatalok körében folytat kampányt az izraeli hadsereg ellen, (katonai szolgálat megtagadására biztat) külföldön pedig a Tzahal lejáratásával, a katonák “gyilkosként” való beállításával kampányol.

A kimutatás szerint 2013-15 között 5.214.788 shekel bevételre tett szert, mely összeg közvetlenül idegen államok kormányszerveitől származott. Ezek a következők: Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Írország, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Britannia és az EU.

Ezen kívül  2008-14 közötti időszakban a NIF-től származó bevétele 2.727.309 és a “Palesztin Alapítvány”-tól (mely a Palesztin Hatóságot rejti magában) 1.170.000 shekel volt. Megjegyzem, hogy bankszámláját a Palesztin Hatóság kezeli, Ramallah-ban.”

 

Gázai válság – 2014. nyár, Hírhatárba írt cikksorozatom

Meghurcolják az izraeli katonákat az Egyesült Királyságban (Kemp egyik, az 50 napos háborúról tartott előadásának fordítása is ott olvasható)

Gyerekek, mint élőpajzsok: a Myths and Facts albuma

 

Lábjegyzetek:

 

[21] Jodi Rudoren, “Former Israeli Security Chief Calls Netanyahu a Poor Leader,” The New York Times (January 4, 2013).

 

[22] Cohen,” Former Shin Bet Chief Yuval Diskin Defends Breaking the Silence,” op.cit; Gideon Levy, “Hooray for the snitches of Breaking the Silence,” Haaretz (December 16, 2015); Anshel Pfeffer, “Why Breaking the Silence Became the Most Hated Group in Israel,” Haaretz (December 17, 2015); Mira Sucharov, “Left-wing NGOs in Israel: Wear your ‘badge of shame’ with pride,” Haaretz (December 31, 2015); Ari Shavit, “Why I broke my silence,” Haaretz (December 16, 2015).

 

[23] Times of Israel staff,   “Ex-IDF general takes out ad to support Breaking the Silence,” The Times of Israel (December 18, 2015); Times of Israel staff, “Ex-Shin Bet chief, -top cop support Breaking the Silence,” The Times of Israel (December 22, 2015); Marissa Newman, “PM, opposition chief spar over Breaking the Silence, anti-Rivlin comments,” The Times of Israel (December 16, 2015); see also Haaretz Editorial, “Israel needs Breaking the Silence,” Haaretz (March 20, 2016).

 

[24] Matti Friedman, “An Insider’s Guide to the Most Important Story on Earth,” Tablet (August 26, 2014); Matti Friedman, “What the Media Gets Wrong About Israel,” The Atlantic (November 30, 2014).

 

[25] Friedman, “The Latest “Breaking the Silence” Report Isn’t Journalism. It’s Propaganda,” op.cit.

 

[26] Levick, op.cit; Dan Smith, “Assessing The UN’s OCHA “Gaza Crisis Atlas 2014″ Report,” Israellycool (August 24, 2014); Two examples of blaming Israel without historical background or perspective, Alice Su, ‘Gaza Is Hell,’” The Atlantic (May 2, 2015); Ari Yashar, “Abbas’s Fatah Brags of Terror Attacks in Gaza Operation,” Israel National News (September 16, 2014).

 

[27] Levick, op.cit.

 

[28] Friedman,” The Latest “Breaking the Silence” Report Isn’t Journalism. It’s Propaganda,” op.cit; for a description of what the IDF to limit civilian casualties, see Lt. Col. (res.) David Benjamin, “Israel, Gaza and Humanitarian Law: Efforts to Limit Civilian Casualties,” Jerusalem Center for Public Affairs (2014); Elad and Lital, “Why I Tour The U.S. As An Israeli Soldier,” The Jewish Week (May 15, 2015); Adam Taylor, “‘Roof knocking’: The Israeli military’s tactic of phoning Palestinians it is about to bomb,” The Washington Post (July 9, 2014).

 

[29] Marvin Kalb and Carol Saivetz, “The Israeli-Hezbollah War of 2006: The Media as a Weapon in Asymmetrical Conflict,” Shorenstein Center John F. Kennedy School of Government, Harvard University (February 18, 2007): 10-11; Margaret Sullivan, “The Conflict and the Coverage,” The New York Times (November 22, 2014).

 

[29] Colonel Richard Kemp CBE, “Submission to the United Nation Independent Commission of Inquiry on the 2014 Gaza Conflict,” (February 21, 2015); Pnina Sharvit Baruch, “Operation Protective Edge: The Legal Angle,” Antat Kurz and Shlomo Brom, Eds. “The Lessons of Operation Protective Edge,” (Tel-Aviv: The Institute for National Security Studies, 2014), 66-70; Ami Ayalon, “Israel’s Response Is Proportionate to Hamas’s Threat,” The New York Times (July 23, 2014); Janina Dill, “Applying the Principle of Proportionality in Combat Operations,” Oxford Institute for Ethics, Law and Armed Conflict, University of Oxford, (December 2010),http://www.elac.ox.ac.uk/downloads/proportionality_policybrief_%20dec_2010.pdf; Eric H. Yoffie, “The Bizarre Moral Criticism Against Israel – What Does It Mean to Say that Casualties Are ‘Disproportionate’?” TIME (July 14, 2014); Stephanie Gutmann, “The Body-Count Cliché – The Victim-Loving Western Media Have a Weakness for Palestinians,” National Review (July 11, 2014).

 

[30] Kemp, “Submission to the United Nation Independent Commission of Inquiry on the 2014 Gaza Conflict,” op.cit.

 

[31] Ibid.

 

[32]David Alexander, “Israel tried to limit civilian casualties in Gaza: U.S. military chief,” Reuters (November 6, 2014).

 

[33] Reuters, “Dempsey: Israel Went to ‘Extraordinary Length’ to Avoid Civilian Casualties in Gaza,” Haaretz (November 7, 2014).

 

[34] “Key Preliminary Findings of the High Level International Military Group on the Gaza Conflict,” Human Rights Council (June 12, 2015).

 

[35] Ibid.

 

[36] “2014 Gaza War Assessment: The New Face of Conflict: A report by the JINSA-commissioned Gaza Conflict Task Force,” (March 2015): 7. 8, 10, 32-33.

 

[37] Ibid. 7.

 

[38] Ibid. 12.

 

[39] Emily Amrousi, ‘We do not sanctify death,’” Israel Hayom (June 22, 2012).

 

[40] Asa Kasher, “The Ethics of Protective Edge,” Jewish Review of Books (Fall 2014).

 

[41] Dore Gold, “New “Breaking the Silence” Report Maliciously Defames Israel,” Jerusalem Center for Public Affairs (May 5, 2015); Sherman, op.cit.