Conservative Review | Daniel Horowitz

2017 augusztus 29

Ha Daniel Horowitz is ezt mondja (sok más rangos, konzervatív/ konzervatív – liberális véleményvezérhez,pl. Caroline Glickhez, Ayaan Hirsi Alihez hasonlóan) lehet benne valami. Bár a csalódás keserű és a baj nagy, jobban tesszük, ha nem hagyjuk, hogy érzelmek, vágyfantáziák árnyékolják be valóságérzékelésünket….

“Trump majdnem minden tekintetben Obama teljesen maradi külpolitikáját folytatja, ahol is ellenségeinket támogatjuk szövetségeseink helyett, és hatalmas összegeket fektetünk a kudarcba ahelyett hogy meghoznánk a helyes -és nagyon alacsony költségvetésű – döntéseket. Nemzeteket épít ellenségeinknek, akik olyan drámák szereplői, melyeknek nincs győztese. Eközben aláaknázza stabil szövetségeseinket, akik valamennyi ellenségünket védekezőállásba kényszeríthetnék. Ez terelte el figyelmünket és akadályozta meg, hogy hatékonyan elrettentsük Észak – Koreát, a másik olyan rezsimet, amely közvetlenül fenyegetett minket és szárazföldi csapásokat is képes ránk mérni.

Trumpnak meg kell tanulnia, hogy jóllehet sok politikai ellenerővel szembesül, soha nem lesz sikeres, ha elárulja alapelveit vagy elődje mérhetetlenül lejáratott politikáját ismétli.”

A Trump-kormány azoknak a perverz szövetségeknek és befektetéseknek a keretei között tevékenykedik, amelyeket Obama hozott létre a Közel – Keleten. Ez mindent meghazudtol, amit az elnök a kampány során mondott.

A „személyzet – politika” frázis egyike annak a néhány politikai nyugtatószernek, amely igaznak bizonyul. És mivel Trumpnak egyetlen konzervatív alkotmányozó sem áll rendelkezésére, aki tanácsot adhatna neki vagy felülvizsgálná a nemzetbiztonsági és a külpolitikai kérdéseket, nem meglepő, hogy sok olyan félelmetesen maradi gyakorlat is folytatódik, amelynek az Obama idején is prioritása volt.

A külpolitika végső célja nemzetünk védelme elsősorban, másodsorban pedig a külföldi stratégiai eszközök és érdekek védelme. Ha valóban megértjük e stratégiai érdekeket, az iszlám valódi természetét, hogy mit lehet és mit nem más köntösbe öltöztetni a Közel – Keleten, javíthatnánk biztonsági kilátásainkat. A lágy erő politikáját alkalmazva a riválisokkal szemben, a megfelelő szövetségeseket és a külföldi segélyek megfelelő alanyait kiválasztva, megőrizve katonai akciókra való hajlandóságunkat és forrásainkat, hogy ha valóban olyan fenyegetésről van szó, amely ellen keményen fel kell lépni ezt megtehessük, sokkal messzebb vezetne, mint csapatokat küldeni a végeérhetetlen iszlamista polgárháborúkba. Sajnálatos módon ez az adminisztráció ez utóbbi gyakorlatot folytatja.

Íme a legutóbbi hét fejlemény, amely pontosan tükrözi, milyen tévúton jár Trump külpolitikája és miben folytatása az Obama elnöksége idején elfogadott gyakorlatnak:

  • 1.Megszünteti a …Sisinek folyósított segélyt Egyiptomban ! A Trump kormány végre csökkentette a külföldi segélyeket – csakhogy pontosan attól a közel-keleti arab rendszertől vonta meg őket, amelyet támogatnunk kellene. Mivel a külügyminisztérium „humanitárius okokból aggályokkal viseltetik” Abdel-Fattah el-Sisi kormányával szemben, most 290 millió dollár segélyt tart vissza attól a rezsimtől, aki több terroristával végzett, mint bármelyik más. Miközben folytatjuk ellenségeink felfegyverzését, meg a megbízhatatlan és a beszivárgott [dzsihádistáktól] hemzsegő afgán hadseregét, nem segítjük azt a rendszert, amelynek az Arab Tavaszt követően sikerült stabilizálnia az országot és amely a Nyugat oldalán áll. Nagyon nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a Muzulmán Testvériség szimpatizánsai, akik még mindig tagjai e kormány vezetésének, meg akarják büntetni Sisit azért, mert egyiptomi hittársaik ellen harcol. Milyen üzenetet hordoz ez a többi, barikádokon harcoló potenciális szövetséges vagy rezsim számára ? Pedig kitűnő példája lehetne a lágy erő politikájának alkalmazására, amellyel demonstrálnánk a Közel- Keletnek, hogy azokat támogatjuk, akik valóban az iszlám szupremacizmus ellen harcolnak. De mi erre nem vagyunk hajlandók, hanem inkább hanyatt – homlok rohanunk az iszlám polgárháborúkba.
  • 2.További segélyek a PFSZ-nek és az UNRWA-nak. Miközben Sissi és az egyiptomi hadsereg – az egyetlen katonai stabilizáló erő a térségben – segélyei leapadtak, Tillerson nem volt hajlandó felfüggeszteni egyetlen, a PFSZ-nek folyósított támogatást sem. Jared Kushner és Jason Greenblatt valójában a térségben tartózkodnak a héten [ augusztus 29-i a cikk], azon fáradozva, hogy tovább erőltessék a békefolyamatot, amely már teljesen lejáratta magát. Mint Kyle Shideler, a Biztonságpolitikai Központ munkatársa rámutatott, Greenblatt Khalil Shikakival, egy olyan palesztinnal is találkozik, aki az Iszlamista Dzsihád nevű csoport tagja, egy olyan szervezeté, amelyhez számos izraeli vére tapad az elmúlt évtized intifádája idejéből. Amikor Kushnerrel találkozott, Abbász megfogadta: halála napjáig folyósítani fogja a terroristák családjának járó apanázst. Nikki Haley eközben azért lobbizik, hogy a Hamász előretolt csoportjaként működő UNRWA megtarthassa a 300 millió dolláros segélyt. Így, miközben megrövidítjük a terroristák ellen harcoló Sisit, Irán terrorista szövetségeseit támogatjuk, és velük a palesztin állam létrehozatalát szorgalmazó programjukat. A Hamász most az Izraellel háborúra készülő Iránnal ápolt kapcsolatával dicsekszik.
  • 3. Irán megmentése az ISIS-től, és nyugat-Irak és Szíria közvetlen átjátszása neki. A Talibánnal ellentétben, amely nem jelent egzisztenciális fenyegetést a szárazföldi határainkon kívül, Irán halálos ellenségünk. Az elmúlt évek folyamán a rezsim számos alkalommal támadt ránk, ejtette foglyul hajóinkat és tengerészeinket, mindenfajta megtorlás nélkül. De kudarcunk nem csak a válasz elmaradásában áll, hanem még egy nukleáris „egyezményt” is összehoztunk velük, továbbá az ISIS bombázására pazaroljuk tartalékainkat Irakban és Szíriában, ily módon lényegében lehetővé téve az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) csapatainak és a Hezbollah brigádjainak, hogy egy Irántól Teheránig húzódó folyosót hozzanak létre. Rupert Jones dandártábornok múlt héten beismerte, hogy „esetenként” segítettünk az Irán által támogatott iraki milíciáknak.
  • 4. További fegyverek szállítása a libanoni hadseregnek. Akkor már miért nem egyenesen Iránnak küldjük őket?! Hiszen lényegében pontosan ezt tesszük, amikor a Hezbollahnak és az IRGC- nek teljes mértékben alárendelt libanoni hadsereget fegyverezzük fel. És, ellentétben a tálibokkal meg az ISIS-el, a Hezbollahnak kiterjedt hálózata van az Egyesült Államokban.
  • 5. Közvetlen kapituláció Iránnak. Trump kampánybeli, az iráni egyezmény felbontására tett ígéretével homlokegyenest ellentétben az adminisztráció oly mértékben kezdte el támogatni azt, hogy még John Bolton is azt mondta a nyilvánosság előtt: nemkívánatos személlyé vált a kormányban.
  • 6. Katar csókolgatása. Jóllehet Trump erkölcsileg tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az arab államok Katar ellenes hangulatát a terror finanszírozása elleni harcra kellene használni, ez a memo nem jutott el államtitkárához. Ahelyett hogy valamennyi rendelkezésre álló diplomáciai hadműveleti eszközt felhasznált volna, hogy nyomást gyakoroljon Katarra, vessen véget a terroristák és a Muzulmán Testvériség támogatásának, egyszersmind megszakítva az Iránnal való kapcsolatot is, Tillerson Szaúd – Arábiára gyakorol nyomást ! A pénz nem Afghanisztánban van, hanem a Katarhoz hasonló helyeken. Vágjátok el a katari pénzforrást és jobb eredményeket érünk el, mint az eddigi összes színházba illő polgárháborús katonai beavatkozás esetén !
  • 7. Felelősségre vonás helyett szövetkezés Erdogannal. Az iráni és a szunnita terroristák összekötőjeként Recep Tayyip Erdogan maga az ellenség arca. Ő a legnagyobb fenyegetés a Közel – – Keleten. Őt tekintik a Muzulmán Testvériség vezetőjének, ugyanakkor Iránnal is szövetkezik – elsősorban a kurdok ellen. Ahelyett hogy a NATO-ból való kizárással fenyegetné, Mattis meglátogatta a múlthéten, ugyanazt a barátságos hozzáállást tanúsítva, mint Trump. A kurdok teljes körű támogatása helyett behódolunk Erdogan és az Irán által támogatott Bagdad követeléseinek, melyek azt szorgalmazzák, szálljunk szembe a kurdok függetlenségi törekvéseivel. Fegyvereink nehezen jutnak el a kurdokhoz, mert megengedjük Bagdadnak, hogy visszatartsa az őket szállító hajókat.

***

Továbbá most, hogy a kurdok sikeresen visszaverték az ISIS-t, módjukban állna további észak-iraki területeket is visszahódítani, beleértve Kirkuk nagy részét is. De ahelyett, hogy őket sagítenénk, behódolunk az ellenséges bagdadi kormánynak és nem támogatjuk a kurd függetlenségi referendumot. Miért tarthatják meg Irán szövetségesei a földet a kurdok helyett? Támogatjuk a nemzetépítést Bagdadban és a korrupt afgán kormányét, de nem teszünk semmit egy stabil, nyugat-párti, nem dzsihádista rendszer érdekében, amely lökhárítóként működne iszlamista ellenségeinkkel szemben.

Az afgán kormány és az iraki siíta milíciák több ezer amerikai katona haláláért felelősek az elmúlt évtized folyamán. De mi mégis rájuk pazaroljuk katonai forrásainkat és őket támogatjuk, közben pedig elhallgattatjuk Sisit és a kurdokat, egyetlen stabil muszlim szövetségeseinket a térségből. Lefaragunk az Egyiptomnak folyósított segélyekből, miközben támogatjuk a libanoni hadsereget, a PFSZ-t, az UNRWA-t és több milliót herdálunk el évente Afganisztánban.

Trump majdnem minden tekintetben Obama teljesen maradi külpolitikáját folytatja, ahol is ellenségeinket támogatjuk szövetségeseink helyett, és hatalmas összegeket fektetünk a kudarcba ahelyett hogy meghoznánk a helyes -és nagyon alacsony költségvetésű – döntéseket. Nemzeteket épít ellenségeinknek, akik olyan drámák szereplői, melyeknek nincs győztese. Eközben aláaknázza stabil szövetségeseinket, akik valamennyi ellenségünket védekezőállásba kényszeríthetnék. Ez terelte el figyelmünket és akadályozta meg, hogy hatékonyan elrettentsük Észak – Koreát, a másik olyan rezsimet, amely közvetlenül fenyegetett minket és szárazföldi csapásokat is képes ránk mérni.

Trumpnak meg kell tanulnia, hogy jóllehet sok politikai ellenerővel szembesül, soha nem lesz sikeres, ha elárulja alapelveit vagy elődje mérhetetlenül lejáratott politikáját ismétli.

 

 

Ford: -kk –

 

Megjelent a Counterjihad Reportban is

 

 

Kapcsolódó: 

Picking Up the Pieces of the Trump Agenda

 

Periszkópon:

Ayaan Hirsi : A radikális iszlám kérdése kikerült Trump látóteréből

Caroline Glick: Amerika stratégiai bénultsága

Világunk: Trump magáévá teszi a PFSZ-fantáziát (Caroline Glick)

Trump tragikus tévedése (Caroline Glick)

Vajon megmentik Trumpot Obama külpolitikai gurui?

John Kerry tanítvány az Egyesült Államok külügyminisztériumában

A kisebbik rossz….?

Izraeli civilek gyilkolására biztatnak az UNRWA munkatársai ?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s