Szomorú kettős mérce

Szomorú kettős mérce

Miközben Elor Azaria őrmesterre, a kötelességtudó katonára újabb meghurcoltatás vár, elvetemült gyilkosnak tekintik, egy másik fogoly tartósan és idő előtt szabadlábra került (legalábbis addig, amíg nem szottyan kedve egy újabb késelős kiruccanásra) . Ráadásul ő a világ osztatlan szimpátiáját is élvezi.

“Szomorú kettős mérce” Tovább olvasása

Reklámok

New York Times: A palesztin terrorizmusnak nincsenek izraeli áldozatai

New York Times: A palesztin terrorizmusnak nincsenek izraeli áldozatai

 

Isten hozott abban a világban, ahol csak a palesztin áldozatoknak van nevük, életkoruk és rokonszenvező szemtanúik

 

 

 

 

 

Phyllis Chesler

 

(FrontpageMag)

2015.október 7.

 

 

 

 

Miért , jaj miért olvasom még mindig a New York Times-ot? Ennyire mazochista volnék?

 
Megmondom miért. Mert azok, akik rá támaszkodnak, média-/ szórakoztatóipari-/ kiadói birodalmakat, vállalatokat és kormányokat vezetnek. A világmindenség eme bölcsei nem fogják fel, hogy valamennyi, Izraelről és a muszlim világról szóló cikk, amely ebben a hiteles krónikában megjelenik, lényegében mérgező propaganda. Ők azonban úgy szívják magukba, mint az anyatejet. Számukra ez maga a Szentírás, az ateisták Bibliája.

 

 

Hát ezért kényszerítem magam olvasásra nap mint nap. Vegyük például a tegnapi napot, október 6-át.

 

 

Az ember azt hinné, hogy a hír, miszerint az IDF (Izraeli Védelmi Erők) alakulatai letartóztatták annak a Hamasz terroristasejtnek az öt tagját, akik felelőssé tehetők Eitam és Naama Henkin október 1- i borzalmas lemészárlásáért, az újság címlapjára került, a többi vezérhír mellé. Tévedés. Ez a drámai információ az újság 9. oldalára szorult és mindössze fél oldalt tesz ki. Mindössze 1083 szóból és 22 bekezdésből áll.

 

 

Jodi Rudoren és Dia Hadid újságírók (más jeruzsálemi, nyugati parti, ramallahi és bethlehemi tudósítókkal egyetemben) úgy tűnik, az „objektív” újságírással szemben annak „egyenértékű” és „politikailag korrekt” változatát képviselik.

 

 

A Hamasz öt terroristája „bevallotta, hogy gyerekeik szeme láttára adott le halálos lövéseket egy izraeli párra”. Aztán, ugyanebben a bekezdésben azt is elmondják, hogy „az izraeli katonák halálosan megsebesítettek két palesztin tizenévest . Egyikük 13 éves volt.”

 

 

Eközben a cikk nem tesz említést az izraeli pár és gyerekeik életkoráról, nevükről.

 

 

Rudoren és Hadid azt írja: „ az elmúlt öt nap folyamán négy izraelit és négy palesztint gyilkoltak meg”. Minden világos, minden egyforma, minden kiegyenlítődik, ugye? Hát nem. Az összefüggések autentikus bemutatása teljes mértékben hiányzik. Mindenfajta tényszerű bemutatása hiányzik annak, hogy Izrael állampolgárait védi a muszlim dzsihádistáktól, akik vaktában késelik, dobálják kövekkel vagy lövik az ártatlan izraeli állampolgárokat. Annak a ténynek a bemutatása, hogy valami olyasmi elé nézünk, amelyet néhányan Harmadik Intifádaként emlegetnek. Magányos dzsihádisták. Népes polgárőr csoportok. ISIS -inspirálta Hamas- aktivisták.

 

 

Hogyan lehetséges ez? Mivel ezek az újságírók úgy tekintik, hogy Izrael, a meghatározás szerint náci, apartheid megszállást folytat az arab muszlimok ellen, a muszlim dzsihádisták cselekedeteit pedig a szabadságharc és a jogos ellenállás részeként értékelik, csakis ez lehetséges.

 

 

E cikk elhelyezése ugyanis semmi mással nem magyarázható, ahogy az sem, hogy mennyivel több rokonszenvező szót kapnak az igazságtalanul szenvedő arab muszlimok, mint az izraeli áldozatok, akik persze nem szenvednek.

 

 

Így aztán értesülünk annak a kődobáló fiúnak az életkoráról és nevéről, akit az izraeliek lelőttek. Abdulrahman Obeidallah, ő az első bekezdésben említett fiú. De Rudoren és Hadid most négy bekezdésen át arab muszlimokat idéz, akik azt állítják, a fiú soha életében nem dobott el egyetlen követ sem, nem vett részt a zavargásokban, tulajdonképpen „ártatlan volt és hideg vérrel lelőtték ”. Idéznek egy Ahed Amira nevű egyetemistát meg Obeidallah osztálytársát, Osaid Mohammad Abu Srourt, aki azt állította, hogy: „ Egyikünk sem dobált köveket. Csak a többi gyereket néztük, akik köveket dobáltak a katonai bázisra….Azt hiszem, ezt azért kaptuk , mert palesztinek vagyunk és megszállás alatt állunk.

 

 

Ha ez nem lenne elég, a következő bekezdés (#9) arra is emlékeztet bennünket, hogy egy „palesztin orvos szerint” röviddel ez előtt, ugyanazon a napon az IDF gyomron lőtte a 18 éves Huthayfa Soliman-t, aki belehalt sérüléseibe.

 

 

Tényleg öltek meg izraelieket? Amennyiben igen, a fentebbiek tükrében néhányan azt hihetik, “meg is érdemelték” a halált.
Ennek ellenére csupán a cikknek nagyjából a felénél levő tizenegyedik bekezdésben tudjuk meg a nevüket. De csak a nevüket, és nem az életkorukat. Semmi de semmi nem hozza emberközelbe őket. Senki sem emel értük szót, senki sem beszél róluk.

 

 

Három bekezdéssel lejjebb (#14 bekezdés) a 25 éves Nizar Qutriról is hallunk, akit „rokonai szerint izraeli civilek lőttek mellkason”.

 

 

A cikk utolsó 216 szava (öt bekezdés vagy  a teljes cikk 23%-a) egy július 31-i eseménnyel foglalkozik, amikor a Nyugati Parton levő Duma faluban meggyilkoltak egy palesztin gyereket és családját. A „zsidó szélsőségesek” olyan gonosztevők, akik az egész emberiségre veszélyt jelentenek.

 

 

Arról, hogy milyen, náluk nagyobb fenyegetés leselkedik még a térségre, szó sem esik. Sehol nem nevezik „szélsőségesnek” Abu Mazent (Abu Abbas) , de nem „szélsőségesek” azok sem, akik köveket, tűzbombákat, petárdákat hajigálnak – tehát a rendbontók.

 

 

Nem számít az sem, hogy a „zsidó szélsőségesek” kevesen vannak és rendszerint elítélik és megbüntetik őket – ellentétben a muszlim arabokkal, akik dicsőítik az izraeli civilek (és a hitetlenek, meg a „rossz” muszlimok) elleni terrorcselekményeket. A szerzők a cikk egyetlen részében sem veszik a fáradságot ahhoz, hogy emlékeztessenek rá, hogy az izraeli börtönökben ülő muszlim arab szélsőségesek és terroristák abbeli kísérleteiket, hogy ártatlanokat gyilkoljanak, nagyvonalú ösztöndíjakkal jutalmazzák .

 

 

Ebből a cikkből sosem szerezhetünk tudomást sem a Henkin házaspár életkoráról sem pedig gyerekeikéről, akik jelen voltak szüleik kivégzésénél.

 

 

Kérem engedjék meg hogy emlékeztessem önöket néhány saját szent mártírunkra 2015– ből. Lehetnek többen is. És most nem számolom a sebesülteket sem azokat, akiket egy életre megnyomorítottak.

 

 

2015. április15: szerda este, egy terrorista támadás során lerohanták és megölték a 25 éves Shalom Yohai Sherki-t a Francia- hegy csomópontjánál, Jeruzsálemben.

 
2015. június 19: lelőtték a 25 éves Danny Gonent (Lod), aki egy ösvényen hazafelé tartott, miután meglátogatta a Doley (Nyugati Part) melletti Ein Buvin forrást.

 

2015 június 29: hétfőn este, egy Shilo melletti országúti lövöldözés során, az Alon úton súlyosan megsebesítették a 26 éves Malachi Moshe Rosenfeldet ( Kohav Hashahar). A fiatalember másnap belehalt sérüléseibe.

 

2015. szeptember 13: a 64 éves Alexander Levlovichet (Jeruzsálem) akkor ölték meg, amikor hazafelé tartott egy Ros Háshaná-i vacsoráról. Az idős férfi kocsiját 23:00 körül kővel dobálták meg, ő pedig elvesztette uralmát a volán fölött.

 
2015. október 1: Egy országúti lövöldözés során meggyilkoltak egy hat gyerekes házaspárt, a 31 éves Eitam Henkin rabbit és feleségét, a 30 éves Na’amat. A pár kocsiját este 9 körül támadták meg Szamáriában az Itamar és Elon Moreh közötti útszakaszon, csütörtök este. Felső testükre több lövést is leadtak, a vizsgálatok szerint pedig a helyszínen életüket vesztették. A támadás időpontjában gyerekeik közül négyen tartózkodtak a kocsiban. A legfiatalabb négy hónapos, a legidősebb 9 éves volt. Őket sokkos állapotban szállították kórházba. A Hamasz egyik szóvivője szerint a támadást „hősies ellenállók” hajtották végre, a gyilkosságot pedig szintén „hőstettként” értékelte.

 

 

2015. október 3: Szombat este, a jeruzsálemi óvárosban, az Oroszlános – kapu mellett egy palesztin terrorista halálra késelt két rabbit: a 22 éves Aharon Bennett ( Beitar Illit) és a 41 éves Nehemia Lavit (Jeruzsálem). Bennett felesége és két éves kisgyerekük megsebesült.
2015. október 6 : Egy arab terroristanő megkéselt egy 36 éves férfit a a jeruzsálemi óvárosban, az Oroszlánkapunál. A könnyebb sérüléseket szerzett férfi rálőtt támadójára és súlyosan megsebesítette.

 

2015. október 6: A 38 éves Ribi Lev-Ohayannak ( Tekoa) sikerült elmenekülnie az arab lincselők egy csoportjától, akik rátámadtak kocsijára, feltépték annak ajtaját, hogy ütlegeljék és rúgdossák. A nőnek sikerült visszazárnia a kocsi ajtaját és elmenekült.

 
2015 október 6: Josh Hasten szabadúszó újságíró megelőzött néhány autót. Egy nagyjából 50 fős aszfaltdarabokkal és kövekkel felfegyverkezett csoport támadt kocsijára. Lincshangulat volt. Az újságírónő leadott egy figyelmeztető lövést és elhajtott.

 

 

2015. október 6: Egy arab terrorista megkéselt egy IDF- katonát Ashkelonban, a Lakhish úton (jóval az 1949-es határokon belül) és elrabolta a fegyverét. A terrorista berontott egy lakóépületbe, tüzet nyitott az IDF-erőkre, akik ezt követően likvidálták. Ennek az incidensnek a során egy másik izraeli is könnyebben megsérült.