Szomorú kettős mérce

Szomorú kettős mérce

Miközben Elor Azaria őrmesterre, a kötelességtudó katonára újabb meghurcoltatás vár, elvetemült gyilkosnak tekintik, egy másik fogoly tartósan és idő előtt szabadlábra került (legalábbis addig, amíg nem szottyan kedve egy újabb késelős kiruccanásra) . Ráadásul ő a világ osztatlan szimpátiáját is élvezi.

“Szomorú kettős mérce” Tovább olvasása

Reklámok

Drámai konfrontáció az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális megbeszélésén

Drámai konfrontáció az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális megbeszélésén

 

  • Danny Cannon az ENSZ izraeli nagykövete a terror elítélésére szólította fel a „palesztinok” képviselőjét, Riyad Mansour viszont elzárkózott ettől
  •  „Szégyellje magát! Ahelyett, hogy elítélné a terrort, ön bátorítja!” – szembesítette Danon nagykövet  a „palesztinok” képviselőjét

“Drámai konfrontáció az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális megbeszélésén” Tovább olvasása

Hatósági intézkedések – izraeli és palesztin módra

Hatósági intézkedések – izraeli és palesztin módra

Napok óta újabb izraeli „rémtett” hiszterizálja a világsajtót: hidegvérű mészárosnak titulálják azt a 19 éves hebroni katonát, aki segített találkozni egy terroristának a 72 szűzzel. Megnyugtató, hogy amikor a palesztin rendvédelmi szervek “intézkednek”, a lehető leghumánusabban járnak el. Élő példa erre a ramallahi lincselés már úgy tűnik, feledésbe merült története is.

“Hatósági intézkedések – izraeli és palesztin módra” Tovább olvasása

Minden jóérzésű embernek üzent a terrortámadás túlélője

Minden jóérzésű embernek üzent a terrortámadás túlélője

 

Újabb, sokadik brutális gyilkosság történt február 18-án Izraelben. Két, 14 éves palesztin terrorista halálra késelt egy bevásárlást végző fiatal családapát. A mészárlás kapcsán Kay Wilson, egy korábbi késes terrortámadás túlélője üzenetet tett közzé a Facebookon. A poszt nem csupán zsidóknak szól, hanem a nagyvilágban élő valamennyi, jóérzésű embernek….

“Minden jóérzésű embernek üzent a terrortámadás túlélője” Tovább olvasása

A palesztin terrorizmusnak már nincs is hírértéke?

A palesztin terrorizmusnak már nincs is hírértéke?

A palesztin terroristák vasárnap este még saját, elvetemült mércéjükhöz képest is alulmúlták magukat, amikor brutálisan leszúrtak egy izraeli anyát a saját otthonában. A 38 éves Dafna Meir ápolónőként dolgozott, saját négy gyereke mellett pedig két örökbefogadottat is nevelt.

“A palesztin terrorizmusnak már nincs is hírértéke?” Tovább olvasása

Palesztin-barát tüntetők zaklatják a Hanukát ünneplő diákokat a kanadai York Egyetemen

Palesztin-barát tüntetők zaklatják a Hanukát ünneplő diákokat a kanadai York Egyetemen

 

Miközben azokat, akik elítélik az olyan terrorista bűncselekményeket, mint a békés izraeli polgárok ellen folytatott késelős intifáda, a november 13-i párizsi mészárlás, a december 4-i San Bernadino-i ámokfutás, könnyen iszlamofóbnak és elfogultnak, rosszabb esetben szélsőségesnek bélyegzik, úgy tűnik, politikailag teljesen korrekt a Hanukát ünneplő egyetemistákat zaklatni. Sőt, ez még egy rangos kanadai felsőoktatási intézményben is mindenfajta következmény nélkül megtehető.

“Palesztin-barát tüntetők zaklatják a Hanukát ünneplő diákokat a kanadai York Egyetemen” Tovább olvasása

Mit gondolnak az átlag “palesztinok” a zsidókról, Izraelről és az erőszakról

Mit gondolnak az átlag “palesztinok” a zsidókról, Izraelről és az erőszakról

Daniel Polisar

 
Az elmúlt hónap eleje óta a több mint 80, palesztin (arabok) által elkövetett támadás történt. Ezek egy tucat izraeli életét követelték, majdnem kétszázat pedig megsebesítettek. Az elkövetők, általában „magányos farkasok”, akik konyhakésekkel felfegyverkezve, vagy járműveiken indultak útnak, hogy annyi civilt és katonát szúrjanak le, vagy gázoljanak el, amennyit csak bírnak, mindaddig, amíg ártalmatlanná nem teszik vagy el nem pusztítják őket…

 
A kommentátorokat meglepte, mekkora különbség van ezek között az incidensek és azok között a jól összehangolt lövöldözések, bombamerényletek és rakétatámadások között, amelyeket az elmúlt másfél évtized alatt intéztek izraeliek ellen. Az egyéni támadók motivációira illetve a palesztin vezetők uszító kampányára összpontosítottak. Ennek ellenére azonban szembetűnő az arra irányuló komoly kísérlet hiánya is, hogy megértsék egy átlag-“palesztin” nézőpontját, valamint azt a folyamatot, ahogy ezek a nézőpontok olyan légkört gerjesztenek, amelyben a tinédzserek úgy döntenek, hogy „öngyilkos késelők” lesznek, a politikusok meg az egyházi vezetők pedig szemlátomást otthonosan érzik magukat miközben rálicitálnak az Izraellel szemben felhozott, felháborító vádakra.

 
Ennek ellenére a “palesztin” közvéleményben nincs semmi rejtély. Az 1993-as Izrael és a PFSZ közötti megállapodást követően számos neves szakértő végzett felméréseket a Nyugati Parton (Júdea – Szamária, ford. megj) és a Gázai övezeteben. A tavaly magam vezettem egy olyan kutatócsoportot, amely a zsidókról, Izraelről, békéről és erőszakról alkotott általános felfogást elemezte, úgy, ahogy azt négy palesztin intézmény és fél tucat nemzetközi közvélemény-kutatás által készített 350 kérdőív mutatta ki.

 

A lényeg pofonegyszerűen megállapítható. A közelmúltbeli támadások egy, a “palesztin” társadalomban széles körben osztott nézetet tükröznek, amely erkölcsileg igazoltnak és támogatásra érdemesnek tekinti az ilyen akciókat

 

Ez a világszemlélet részben a zsidók és Izrael történelmi földje közötti kapcsolat alapvető elutasításra épül. Egy, 2011-es, az Israel Projekt által vezetett Greenberg Quinlan Rosner felmérés során a palesztin (arab)okat arról kérdezték, hogy erkölcsileg helyes vagy helytelen tagadni azt, hogy „A zsidóknak hosszú, több ezer évet felölelő történetük van Jeruzsálemben”. . A megkérdezettek 72%-a helyesnek tartotta. Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek 90%-a helytelennek tartotta annak a tagadását, hogy a “palesztinok” történelme Jeruzsálemben több ezer éves múltra tekint vissza. Egy 2015-ös felmérés szerint, amelyet David Pollock végzett a közel- kelet politikáját tanulmányozó Washington Intézet ( Washington Institute for Near East Policy, ) számára, a megkérdezett palesztinok 83%-a azt nyilatkozta a Jordán folyó és a Földközi tenger közötti területről, hogy ez „palesztin föld és a zsidóknak nincs joguk hozzá”, és csak 12%-uk vélekedett úgy, hogy zsidóknak és palesztinoknak egyaránt joguk van ehhez a földhöz.

 

A “palesztin” arabok többsége azt a nézetet is osztja, hogy Izrael teljes mértékben ki akarja söpörni őket, különösen a jeruzsálemi Templom Hegyről, ahol az Al – Aksza mecset és a Szikla- mecset áll. Azt követően, hogy Izrael 1967-ben elfoglalta ezt a területet, a muzulmánoknak megengedik hogy rendszeresen ellátogassanak a mecsetekhez és itt imádkozzanak, a zsidók által tett látogatásokat korlátozzák, nincs helyük a csoportos imádkozásra és megtiltották nekik, hogy ott imádkozzanak. A tavaly néhány izraeli politikus felvetette, hogy enyhítsenek ezeken a korlátozásokon, Benjamin Netanyahu miniszterelnök azonban ismételten azt nyilatkozta, hogy a status quo nem fog megváltozni, és kormánya ennek megfelelően cselekedett.

 

 

http://mosaicmagazine.com/wp-content/uploads/2015/11/Polisar-Main.jpg
http://mosaicmagazine.com/wp-content/uploads/2015/11/Polisar-Main.jpg

 

Ennek ellenére, amikor a Palesztin Politikai és Közvéleménykutató Központ (Palestinian Center for Policy and Survey Research, PSR), négy alkalommal Izrael szándékaival kapcsolatos kérdéseket tett fel, a “palesztin” arabok 20% azt válaszolta, hogy Izrael megengedné a zsidóknak, hogy zsinagógát építsenek az Al- Aksza mecset szomszédságába, 51%-uk pedig döbbenetes módon úgy vélekedett, hogy Izrael „lerombolná az Al- Aksza és a Sziklamecsetet és zsinagógát építene a helyükbe.”

 
A “palesztinok” látásmódja szerint az, hogy a zsidók nem adnak hangot a területre tartott igényüknek, Izrael képzelt, arra irányuló diabolikus terveivel kombinálódva, hogy kifosszák az arabokat, termékeny talajt képeznek a radikális akciók igazolására. Ez segít magyarázatot adni arra, miért utasítják el a palesztinok a pejoratív „terrorizmus” jelzőt, amikor minősíteniük kell az izraeliek ellen irányuló arab támadásokat.

 

Egy 2001 decemberében végzett közvélemény- kutatás során a megkérdezettek 98%-a nevezte terrorista bűnténynek azt, hogy 1994-ben Baruch Goldstein megölt 29 palesztint Hebronban, de csak 15%-uk használta ugyanezt a jelzőt arra az öngyilkos palesztin bombamerénylőre, aki 21 izraelit gyilkolt meg 2001-ben egy Tel Avivi diszkóban, Ez a magatartás a nyugatiakra általánosabban terjed ki: a palesztinok 53% -a például nem akarta terrorista támadásnak nevezni a 9/11-i merényletet. Az Arab Barométer – amerikai-és közel- keleti egyetemek és kutatóközpontok egyik projektje – felmérései szerint hasonló létszámú többség utasította el, hogy terrorista támadásoknak nevezze azokat a halálos merényleteket, amelyeket néhány évvel később követtek el az iszlamisták Madridban és Londonban.

 

A “palesztinok” arra való hajlandósága, hogy mentséget találjanak a civilek ellen intézett támadásokra, a Pew Kutatóközpont (Pew Research Center) muzulmán országokban végzett felméréseiből is kiderül. Az elmúlt évtizedben végzett hat közvélemény-kutatás során, a palesztinoknak nagyjából 59%-a támogatta azt a nézetet, miszerint „az öngyilkos bombamerényletek és a civil célpontok ellen irányuló erőszak más formái indokoltnak tekinthetők annak érdekében, hogy megvédjék az iszlámot az ellenségeitől”-és erre a kérdésre adott válaszuk minden felmérés során meghatározó volt.

 

 

A 2001 óta eltelt évek alatt, mióta a Jeruzsálemi Média és Kommunikációs Központ ( Jerusalem Media and Communications Center) arról kezdte faggatni a palesztin arabokat, hogy „milyen érzéseik vannak az izraeli civilek ellen intézett öngyilkos bombamerényletekkel kapcsolatban”, a támogatók aránya átlagosan mintegy 20 ponttal emelkedett az ellenzőkéhez képest. Egy 2014 decemberében végzett PSR közvélemény kutatás előre vetítette a jelenlegi támadásokat, a megkérdezettek 78%-a ugyanis támogatását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Jeruzsálemben és a Nyugati Parton megnőtt az izraeliek leszúrására és elgázolására irányuló kísérletek száma.”

 
Bármennyire is elkeserítők, ezeket az eredményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni sem elutasítani. A felelős kérdezőbiztosok a bevált gyakorlatot követték e kérdőívek összeállítása és a közvélemény-kutatások lebonyolítása során, megismételték, ellenőrizték egymás kutatásait és egy olyan mintát tártak fel, ami konzisztens maradt másfél évtizeden keresztül. Ezek az elkövetők korántsem dolgoznak magányosan, hanem olyan magatartásformákat tükröznek, amelyek az eltelt idő alatt egyre inkább meggyökeresedtek közösségükben. A megváltoztatásukat célzó folyamatok csak azt követően kezdődhetnek el, ha elismerjük őket akként, amik valójában: az izraeli – palesztin konfliktus békés megoldásának útjában tornyosuló akadályokként.

 

A szerzőről

Daniel Polisar, a jeruzsálemi Salem College igazgatója, a palesztin társadalom és politika kutatója, és ezekkel kapcsolatos publikációk szerzője. A jelenlegi cikk hosszabb változata Mit akarnak a palesztinok címmel jelent meg a Mosaic Magazine című online zsidó gondolat-és vélemény magazinban.

 

Los Angeles Times

 

 

ford: -kk-