Négy fő oka van annak, miért talál mentséget Európa a palesztin terrorizmusra: 1.) az izraeli – palesztin konfliktus alapvető félreértelmezése, 2.) cionizmus -ellenesség, 3.) a radikális iszlám terrorizmus okának helyes beazonosítására való képtelenség és az iszlamofóbia vádjától való félelem, 4.) az Izrael-ellenes közvélemény és az a tény, hogy Európának nincsenek valóban alkalmas vezetői.

Gabriel Rosenberg | Jerusalem Post  

Azt illetően, hogyan közelíti meg Európa az izraeli -palesztin konfliktust, néhány mélységesen aggasztó mintázat szúr szemet. Ezek egyike, hogy aránytalanul gyakrabban fókuszálnak az izraeli „megszállás” és a zsidó telepek elítélésére, mint a palesztin terrorizmuséra.
Mi sem tükrözi jobban ezt annál a ténynél, hogy Európa jóformán nem is reagált a július 21-i, borzalmas halamishi mészárlásra. Egy palesztint terrorista berontott a szombati vacsorájukat fogyasztó Salomon család otthonába és kegyetlenül meggyilkolta Yosefet, a nagyapát és két gyerekét, Chayat és Eladot. Elad feleségének eközben sikerült elrejtenie öt kisgyereküket az emeleten.
Jóllehet ez az elképzelhető legborzalmasabb terrortámadások egyike volt, az európai média és a politikusok többsége vagy hallgatott vagy csak vonakodva ítélte el az agressziót. Hasonló, nyugati országokban történő terrortámadások esetén valamennyi európai államfő erélyes hangvételű közleményekben ítéli el a támadást, az európai sajtó és a közösségi média pedig hemzseg az áldozatokkal szolidarizáló publikációktól. Amikor azonban a terrorizmus Izraelt sújtja, az európai reakciók sokkal kevésbé támogatók. Vagy teljesen ignorálják a támadást, vagy elbagatellizálják jelentőségét, vagy ami a legrosszabb, a palesztin terroristátállítják be áldozatként, bírálatuk pedig Izraelt sújtja a terrorista és támogatói helyett.
Négy fő oka van annak, miért talál mentséget Európa a palesztin terrorizmusra: 1.) az izraeli – palesztin konfliktus alapvető félreértelmezése, 2.) cionizmus -ellenesség, 3.) a radikális iszlám terrorizmus okának helyes beazonosítására való képtelenség és az iszlamofóbia vádjától való félelem, 4.) az Izrael-ellenes közvélemény és az a tény, hogy Európának nincsenek valóban alkalmas vezetői.
Az európaiak általában azért értelmezik félre a konfliktust, mert az embereket két nemzedéken keresztül etették a palesztin narratívával. A média, a politikusok és az átlagpolgár fenntartás nélkül elfogadta azt a könnyen cáfolható hazugságot, miszerint a „megszállás” és a telepek képezik a béke legnagyobb akadályát. Többségüknek fogalmuk sincs a zsidók és Izrael földjének 3000 éves kapcsolatáról, sem pedig arról, hogy a palesztinoknak már jó néhányszor ajánlottak fel államot és hogy a konfliktus gyökér oka a zsidógyűlölet, nem pedig a terület kérdése.
Az alapvető történelmi tények és a Közel – Kelet jelenlegi realitásai ismeretének hiánya miatt az európaiak többsége azon a véleményen van, hogy a palesztinok ártatlan áldozatok. Mi több, mivel a palesztinok képviselik a gyengébb felet ebben a konfliktusban, rendhagyó „önvédelmi módszereikre” (úgy is, mint terrorizmus) is mentséget találnak, a konfliktus megoldásának terhe pedig kizárólag az erősebbik félre, Izraelre hárul.
Kétségtelen, hogy az anti-cionizmus, az antiszemitizmus modern változata a másik alapvető ok, ami miatt az európaiak nem ítélik el a palesztin terrorizmust. Ahogy a múltban a zsidókat vádolták a társadalmi problémákért, ugyanúgy vádolják most a zsidó államot a nemzetközi közösség problémáiért.
Ha a múltban azzal lehetett vádolni a zsidókat, hogy ők idézik elő a betegségeket, a szegénységet és a szexuális elferdüléseket, miért ne lehetne manapság Izraelt vádolni a palesztin terrorizmus előidézésével.
Jóllehet az elmúlt néhány év alatt jelentős fejlődés tapasztalható Európában a radikális iszlám megítélését illetően, az európaiak nagy részének még gondot okoz a veszély valódi okának és természetének megértése. Figyelembe véve, mennyi időbe telt, hogy Európa lakosságának egy töredéke képes legyen helyesen beazonosítani a tulajdon polgárait fenyegető veszélyt, nem csoda, ha az európaiak többsége nehezen fogja fel, hogy a palesztin terrorizmus annak a radikális iszlámnak a része, amely nem csupán Izraelre, hanem az egész demokratikus világra fenyegetést jelent. A fő ok, amiért Európa vonakodik beismerni az iszlamista veszély tényét, valamint a jobboldali-, baloldali – és iszlamista terrorizmus közötti különbséget, az iszlamofóbia vádjától való rettegés. Mivel a rasszizmus valóban az emberiség egyik legszörnyűbb öröksége, a puszta lehetőség, hogy valakit ilyesmivel lehessen gyanúsítani elegendő ok a többség számára, hogy befogja a száját, sok más embernek pedig arra, hogy kerek perec elutasítsa a vitathatatlan tényeket, logikát és statisztikákat.
Végezetül pedig, mivel Izrael megítélése Európa nagy részében negatív, a politikusok tudják, hogy Izrael bírálatával szavazatokat nyernek, a palesztinok elítélésével pedig szavazatokat veszítenek. Az európai politikusok többsége azért igazodik a közvéleményhez ahelyett, hogy az igazság oldalára állna, mert nem valódi vezetők, hanem csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Elsősorban az foglalkoztatja őket, hogy hatalomban maradjanak és népszerűek legyenek, az igazság és szavazóik jóléte csak másodlagos.
Hogy felvegyük a harcot azokkal a tényezőkkel, amelyek megakadályozzák Európát abban, hogy konstruktív módon kezeljék az izraeli-palesztin konfliktust, az európaiakat az alábbiakról kell meggyőzni:
  1. Palesztin állam azért nincs, mert a palesztin vezetés visszautasította egy ilyen állam megalapítását, ha az egyszersmind az Izraellel való konfliktus lezárását is jelentené.
  2. Az anticionizmus az antiszemitizmus modern verziója, és mint ilyen, széles körben és a lehető legerélyesebben kell fellépni ellene.
  3. A „megszállás” már csak azért sem lehet a palesztin terrorizmus oka, mert az Izrael elleni terrorizmus több évtizeddel idősebb bárminemű „megszállásnál”
  4. A radikális iszlamista terroristákat vagy dzsihádistákat az iszlamizmus vezérli – egy, a muzulmán szent iratokban gyökeredző ideológia, amely a nem iszlamista társadalmak megsemmisítésére és az iszlám törvénykezés világviszonylatban való bevezetésére szólít fel. A demokratikus világ – Izraelt is beleértve, azért célpontja a dzsihádista agressziónak, mert mi olyan, az iszlámmal ellentétes értékeket képviselünk, mint a demokrácia, az egyenlőség és a vallásszabadság.
  5. Izraelt inkább támogatni kellene, mint elítélni, hiszen ugyanaz az értékrendje, mint Európának. Aki elítéli a Közel- Kelet egyetlen demokráciáját, a demokratikus értékeket veszi semmibe, egyszersmind a világot fenyegető totalitárius erőket támogatja.

Egy nagyobb fokú kereskedelmi, technológiai, biztonságügyi együttműködés Európa és Izrael számára egyaránt kifizetődő lenne. Annak érdekében azonban, hogy az európai-izraeli kapcsolatokban rejlő lehetőségeket maradéktalanul kibontakoztathassa, Európának fel kellene hagynia a világ egyetlen zsidó államával szembeni diszkriminációval és a palesztin terrorizmus megítélésekor sem szabadna kettős mércét alkalmaznia.

Ford: – kk –
Fordításom az Izraeli Tükör oldalán is elérhető


Kapcsolódó:

Pallywood – magyarul is (Izraeli Tükör)
Európa halála (Periszkóp)
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s