Caroline Glick | Jerusalem Post

 

Tragikus hibát követett el Donald Trump azzal, hogy május 3-án fogadta Washingtonban Mahmud Abbászt, a Palesztin Hatóság vezetőjét. Olyat, amely hosszú távon nem csak Izrael számára , hanem magának az Egyesült Államoknak is rossz – mutat rá Caroline Glick közel-keleti elemző a Jerusalem Postban megjelent, terjedelmes elemzésében. Ebből következnek részletek.

„Jóllehet Trump őszintén támogatja Izraelt és annak szövetségét az Egyesült Államokkal, azzal, hogy elkötelezte magát egy, a Palesztin Hatóság, Abbász és Izrael közötti békemegállapodás kidolgozásán, Trump aláaknázza Izraelt. De öngólt rúg saját magának és a népének is.

Izrael az első számú vesztese Trump azon döntésének, hogy támogatja Abbászt és a PFSZ-t. A PFSZ ugyanis Izrael ellensége.

Abbász antiszemita. Doktori disszertációja, amelyet később önálló könyv formájában is kiadott, egy holokauszt-tagadó szennyirat. Abbász napi szinten vesz részt, közvetve vagy közvetlenül az antiszemita uszításban. Abbász volt az, aki zsidók gyilkolására szólította fel a népét, azt állítva, hogy beszennyezzük piszkos lábunkkal a júdaizmus legszentebb helyét, a jeruzsálemi Templom Hegyet. A palesztin média és oktatási rendszer, melyeket vaskézzel ellenőriz, rendszeresen gonosz szörnyekként állítja be a zsidókat, akik megérdemlik a fizikai megsemmisítést.

Abbasz PFSZ-ében és Palesztin Hatóságában általános gyakorlatnak számít a terrorista gyilkosok dicsőítése. És, mint az utóbbi hetekben készült rengeteg tudósítás tanúsítja, a PFSZ és a Palesztin Hatóság évi 300 millió dollárral ösztönzi és jutalmazza a terrorizmust. Ezt a börtönökben ülő terroristák és családtagjai között osztják szét. És ez csupán az az összeg, amiről tudunk.

Azzal, hogy fogadta Abbászt a Fehér Házban Trump úgy döntött, hogy mindezt figyelmen kívül hagyja annak érdekében, hogy békét erőszakoljon ki Izrael és a Palesztin Hatóság között.

Három probléma van ezzel a céllal.

Először is, az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti békefolyamat alapja, hogy az Egyesült Államoknak nyomást kell gyakorolnia Izraelre, hogy amaz jelentős kedvezményeket tegyen a Palesztin Hatóságnak. Így, azzal a puszta ténnyel, hogy Trump tárgyalásokba kezdett a PFSZ-el, automatikusan ellenséges álláspontra helyezkedett Izraellel szemben.

A második probléma, hogy maga Abbász is ismételten bebizonyította, hogy soha nem fog egy Izraellel kötendő békemegállapodást támogatni. Abbász elutasította a Camp David-i békeajánlatot 2000-ben. Nem fogadta el Ehud Olmert volt miniszterelnök békeajánlatát sem, 2008-ban. Visszautasította a volt amerikai elnök, Obama békeajánlatát 2013-ban. És azóta sem adta semmi jelét, hogy engedett volna álláspontjából.

A harmadik gond Trump döntésével az, hogy bármilyen fajta hipotetikus ajánlat, amelyet bármelyik palesztin vezető elfogad, Izrael puszta létét veszélyezteti. Tehát, ha bekövetkezik az a szinte lehetetlen helyzet, hogy sikerül nyélbe ütnie egy ilyen megállapodást, azzal sokkal inkább veszélyezteti Izrael létét semmint megvédi.

De nem csak Izrael látja kárát Trump azon döntésének, hogy támogatja a palesztin diktátort, akinek törvényes mandátuma voltaképpen nyolc éve lejárt.”

Trump saját magának is árt ezzel a lépéssel.

Trump lépése két szempontból is önsorsrontó. Először is megteremti saját kudarca alapjait. Azzal, hogy központi szerepet vállal egy eleve kudarcra ítélt diplomáciai kezdeményezésben, saját kudarcát is garantálja.

Másfelől jelen gesztusával saját választótáborának a bizalmát is elveszti. (Választótáborának nagy része az evangélikus keresztények köréből került ki, akik azért szavaztak rá és a republikánusokra, mert Trump abortusz-ellenes törvények bevezetését ígérte, valamint azt is, hogy támogatni fogja Izraelt.)

Az, hogy Trump miért támogat egy másik Amerika – ellenes autokratát, Rodrigo Dutertét is, bizonyos szempontból érthető- mutat rá a látszólagos hasonlóságok közötti különbségekre Glick. Az Egyesült Államoknak ugyanis normalizálnia kell kapcsolatát Manilával, ahhoz, hogy megszilárdítsa pozícióját a Távol – Keleten.

A legkomolyabb fenyegetés, amellyel most Amerikának számolnia kell az, hogy Észak Korea nukleáris csapást intéz az Egyesült Államok ellen. Az előző kormányzat impotenciájának és passzivitásának köszönhetően Phenjannak ugyanis megvannak az eszközei ahhoz, hogy valóra váltsa fenyegetését.

Ahhoz, hogy megvédje magát és érdekeit Észak Koreával szemben, az Egyesült Államoknak fel kell építeni szövetségesei koalícióját a Távol Keleten, a meglévőket pedig meg kell erősítenie. Startégiai pozíciója és tengeri támaszpontjai miatt a Fülöp-szigetek kulcsszereplője minden olyan koalíciónak, amelyet az Egyesült Államok Észak – Koreával szemben hoz létre. Bármilyen mocskos szájú, bigott zsarnok is tehát Duterte, az Egyesült Államoknak stratégiai érdeke, hogy Trump támogassa.

Abbász felkarolásával azonban korántsem ez a helyzet. Az Egyesült Államok legfontosabb kihívása jelenleg a Közel- Keleten egy olyan államokból álló koalíció létrehozatala és támogatása, amely képes megakadályozni, hogy Irán nukleáris, terrorizmus- támogató nagyhatalommá nője ki magát. Hogy kik leennének egy ilyen koalíció tagjai, világos: Izrael, Egyiptom, Szaúd – Arábia . ( Egy ilyesfajta lehetőség pozitívumait és árnyoldalait A kisebbik rossz…..? és a Trump, a közel- keleti konfliktus és a jordán alternatíva  című korábbi bejegyzések taglalták.)

Azáltal, hogy egy Irán-ellenes szövetséget építene fel, és erősítene, amelynek Izrael is része, valamint az Irán-és Muzulmán Testvériség -ellenes arab államokat támogatná, Trump pont egy ilyen koalíció lehetőségét aknázza alá. Ehelyett éppenséggel egy Izrael-ellenes szövetség létrejöttéhez járul hozzá, amely Irán katari szövetségeseiből, Törökországból, a PFSZ-ből, és a Hamászból állna. És ezt az Izrael – ellenes szövetséget a szaúdiaknak, egyiptomiaknak és másoknak is támogatniuk kell, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy látványosan ejtsék a palesztin ügyet. Más szavakkal, a PFSZ felkarolásával az Egyesült Államok Iránt és támogatóit erősíti, Izrael, az Egyesült Államokkal szövetkező szunnita államok és magának az Egyesült Államoknak a kárára

 

Kapcsolódó:

 

Ez nem megállapodás, hanem behódolás

Éhségsztrájk vagy porhintés?

A kisebbik rossz?

Trump, a közel- keleti konfliktus és a jordán alternatíva

A szovjet -palesztin hazugság

 

 

A szerző további cikkei: http://www.CarolineGlick.com

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s